Sziasztok!

Tegnap kimentem megcsinálni az MMM felmérést. Reggel 7 órakor már kint voltam az első felmérési ponton.

A felmérés eredményét a fenti térképen összegeztem. A felmérés nagyon szép időben került elvégzésre, csak a lábam fázott végig. A felhő átvonulások ellenére ragyogó napsütéses időszakok voltak.

Néha nyomokba is bele-bele botlottam.

Én vaddisznóra saccolok, de lehet nincs igazam. A fűkörmök nyoma és állása hátul,  illetve a nyom mérete (kb. 6-7 cm) alapján mindenképpen disznóra gondolok. ( Vad-e, vagy házi a csuda tudja.)

Meglepett, hogy mennyi darucsapat mozgott a területen. Távolabb is láttam darvakat. Az igazi megfigyelési élményt a hollók, a nagy őrgébics és a szajkók jelentették.

A hollókkal az első területszakaszról kifelé jövet találkoztam. Először a hangjukra figyeltem fel. Később már távcsővel kísértem őket. Az igazi élmény azonban a 3-as pontnál ért. Mögöttem hallottam a kro-kro-kro hangot és megfordulva láttam, hogy egy holló ereszkedik le a füves területre. Ragyogó fényben, viszonylag közelről és hosszabb ideig (kb. 5 percig) tudtam figyelni. A fényképezőgép elővételekor repült fel és a közelbe, egy szántásra szállt le. Valószínű egyike volt a korábban látott hollópárnak.

Komoly fényképezőgép nem volt velem. A távcsövön keresztül próbáltam fotózni dolgokat.

A fenti képeken is látszik, hogy a torzulások mennyire előjönnek, ha nincs a fényképezőgép és a távcső optikai tengelye egyben.

A következő megfigyelési érdekesség a nagy őrgébics volt. A bodzási útra kivezető földút végén, szinte csak megérzésként álltam meg és néztem körbe. Ekkor vettem észre a facsúcson álló madarat. Sajnos nem volt elég jó a fény szöge, de a madár mintha a kedvemre akart volna tenni, átrepült egy fára mögém, a földút mellett álló fára. Így a fény pont mögülem jött és szépen kiadta a madár színeit. Az egy lábú állványomat is elővettem, így néztem meg alaposan őkelmét.

A következő meglepetés egy kisebb fasorban ért. Amikor oda értem, hirtelen egy igen színesnek tűnő madár repült fel előttem, majd távolabb is egy. Megálltam és rájuk néztem. Ekkor láttam, hogy szajkók azok. A ragyogó napsütésben gyönyörű színekben pompáztak. Átkoztam magam, hogy nem hoztam magammal a nagy telés fényképezőgépemet. Később az egyik - mivel mozdulatlanul álltam - felrepült az előttem levő kisebb fa, vagy bokor tetejére és alaposan megnéztük egymást. Persze, amikor a kis fényképezőgépet elővettem (azzal a gondolattal, hogy ilyen távolságra talán az is jó lesz) elrepült.

A másik is jól megviccelt. Folyamatosan hallottam a fasorból egy ölyv vijjogását, de nem láttam. A bokrok takarásából kirepült a szajkó és ekkor ismét hallottam az ölyv vijjogást a repülő madár csőréből! A vicc az, hogy később a fasorban tényleg előkerült egy ölyv is.

A területen különben sok ölyv mozgott, ugyanis sok volt a pocok. Az egyik felmérési ponton, a lábam mellett, zörgött egy az avarban.

Ránéztem a Szűcs Petiék által kirakott gólyafészekre is.

Összefoglalva, nagyon jó kis felméréses-madarászat volt. Csend, hangulat, madarak, szikrázó napsütés, testmozgás, jó utak, szép táj.

A képet, a végére megerősödő szél és az rontotta, hogy a lábam nagyon fázott.

Üdv:

Endre