Szervusztok!

Eljött az ideje a 4. kerékpáros kör felmérésének is.

Kedden neki láttam. A szokásos módon hajnalban indultam.

 A kör adatai:

Távolság: 31,5 km

Idő: 2 óra 59 perc

Átlagsebesség: 10 km/óra

A kört 5 útszakaszra osztottam:

1. A Kincses temető mögötti szakasz ( "Kolera dombok")

A már megszokott módon, a Hóvirág-Ligetsor-Királyszék- Borz-Jókai utca érintésével elértem a Kincses temetőig. A Borz utcán a gólyafészek már üres volt, de 2 gólya a villanyoszlopokon tollászkodott.

A temetőt kettészelő földúton mentem be a célterületre. Első élményem egy karvaly volt, ami az egyik villanyoszlopról repült el.

Később egy őzet vettem észre, de a fényképezőgép előkerülése után eltűnt. Később kiderült, hogy egy dombon álltam, az őz viszont lement a domb alján levő útra. Ott lassan baktatott, de mikor újra feltüntem, bement a napraforgó táblába. Állítólag a kolerában elhunytakat temették ezekbe a dombokba a régiek. Milyen megnyugtató.

 Nagyon hangulatos, csöndes rész volt. A pirkadat még hangulatosabbá tette.

 A kifelé vezető úton sok nyulat láttam és sok kis énekes madarat. Kijutottam az Észak utcára. A bezárt Shell benzinkút előtt kimentem a szentesi útra. A szentesi úton haladva kerestem a földutat, ahol a papírskicc térképem alapján át tudok menni a Rárosi útra. Nagyon ügyesen elmentem mellette és erre rövid idő után rá is döbbentem. Irány vissza.

2. Szentesi úttól a Rárósi útig

A megtalált földuton haladtam, ami a kezdeti szakasztól eltérően széles és igen jó minőségű volt, valamint irgalmatlanul poros. Jobbra tőlem lassan körözött a növényvédőszert permetező repülőgép. A távolba is láttam még egyet. Nagyon jó érzés volt, csak azért imádkoztam, hogy a szellő ne felém hordja a mérget.

A nappal szembe haladtam és ez nem tett jót a megfigyeléseknek. A bal oldalamon egy ragadozó madár ült a tarlón, majd feltűnt egy alacsonyan imbolygó is. Barna rétihéják voltak. Egy hím és egy tojó. Később tovább haladva tövisszúró gébicset láttam. A Rárósi út előtt több gém kiálltást is hallottam. Először szürke gémre gyanakodtam. Később azonban vörös gémet láttam.

3. Rárosi úttól az Orosházi (Kútasi) útig

Amint kiértem a Rárósi útra, megint elbizonytalanodtam. Nem így emlékeztem vissza a bekötő útra, ezért elindultam felfele, hogy megkeressem. Ismét rá kellett döbbennem, hogy a papírskicc térkép teljesen jó, én vagyok a hülye. Irány vissza.

A távolba megláttam az ÁTEV víztornyát is, de a szembe nap itt sem tett jót a megfigyelésnek. Velem szemben óriási porfelhő kerekedett. Egy száguldó terepjáró haladt felém. A vezetője amint meglátott, teljesen lelassított és óvatosan elment mellettem. Vannak még normális emberek!

A porfelhő azonban nehezen oszlott el, így megnedvesítettem portól száraz torkomat, a kínai termosz hideg vízével.

 Ennek később szörnyű következménye lett. Erről később.

Tovább haladtam az ÁTEV felé. Semmilyen madarat nem láttam. Kiértem az Orosházi útra. Itt felvettem a sárga "láthatósági mellényt", mert akkora volt a forgalom, hogy egész beleszédültem. Úgy gondoltam, hátha szebben mutat egy sárga mellényben kivasalt biciklis. Az ÁTEV kerítése előtt elhaladva, arra figyeltem fel, hogy rengeteg sirály ücsörög a belógó villanyvezetékeken. Úgy néztek ki, mint egy nagyra nőtt őszi fecskesereg, vonulás előtt.

4. Orosházi úttól a Csomorkányi útig

Az ÁTEV után az első földúton lefordultam jobbra. Itt leálltam és levettem a sárga ocsmányságot magamról. Az út nagyon kavicsos és gazos volt. Tovább haladtam, majd leálltam, hogy az ÁTEV két tavára ránézzek. Rengeteg dankasirályt láttam, még a hatalmas szalmabála rakások is fehérlettek tőlük. Tovább haladva az út hirtelen megjavult és egy nagyon hangulatos kis részhez értem. A tarlón egy gólya bogarászott.

Később egy csacsi fogattal is összetalálkoztam a földúton. A kocsissal illően üdvözöltük egymást. Az út nagyon süppedékessé vált, néha félrevitte a kereket.

Elértem a vasúti síneket és itt megint elbizonytalanodtam a papírskicc térkép miatt, mert a közelben lenni kellett egy vasúti átkelőnek, de jobbra a földút nagyon gazos volt, míg balra nagyon jó. Így, én hülye, balra mentem, holott az okos kis papírskicc térképem szerint jobbra kellett volna. Később vissza kellett mennem a kiinduló pontra és utána neki a gazosabb földútnak. Egyre bizonytalanabb lettem, míg egyszer csak türelmem végeztével gyalog rámentem a sínre és rátávcsöveztem a vasútra. Ott volt előttem 30 m-re az áldott átkelő! Átmentem rajta és láss csodát az út is kiváló lett. A Csomorkányi út előtt egy tanya mellett haladtam el, ahol egy hatalmas komondor szeretett volna ismerkedni velem. A magas kerítés azonban nem engedte neki.

5. Csomorkányi úttól az Erzsébeti útig

A Csomorkányi úton megint keresgettem egy kicsit a bekötő földútat, de nem volt túl nehéz dolgom, hiszen a gyártelep mellett haladt el, ami távolból is jó viszonyítási pont volt. A föld út elejen egy szép, csöndes kis tanya mellett mentem el.

Ezen az úton is nyulak, fácánok, tövisszúrók tették érdekesebbé a bicajozást.

A gyártelepnél elértem az Erzsébeti útat.

6. Erzsébeti úttól hazáig

Az Alföldi Porcogó (helyesbítek: Porcelán) gyár előtt rámenten a bicikli útra és a Makó és a Maroslelei útat érintve elértem a város déli, elkerülő útszakaszát. A körforgalom után egy nagyon helyes kis hölgyet láttam tevékenykedni egy közeli tanya előtt, de más látnivaló nem volt. A szennyvíz csatorna víze gyönyörű volt, de ezen sem láttam most semmit. A vasúti töltést elérve, a bicikli úton haladtam haza, a Laktanya előtti lámpákat és a Nagy András János utcát érintve.

ÉS NINCS VÉGE!!!!!

A garázs előtt elkezdtem keresni a kulcsaimat. Meghűlt bennem a vér, mert nem találtam őket. Minden rajta volt a kulcscsomón. A hosszú 31,5 km-es út alatt bárhol elhagyhattam a kulcscsomót. Megnyugtattam magam és elővettem a jobbik eszem. Hol a legvalószínűbb, hogy elhagytam? A válasz: ott ahol először ittam és igazítottam meg az első csomagtartóban levő cuccokat. Azt nem értettem, hogy a hatalmas kulcscsomó, hogy nem csörgött amikor leesett. Ez a szakasz a 3. útszakasz volt. Bevágtam magam a kocsiba és az ÁTEV-től visszafelé haladva a földúton, "leszakaszoltam" azt. Megálltam egyes viszonyítási pontokon és végig gyalogoltam azt. Nagy szerencsémre a fű igen rövidre volt vágva. Láss csodát, a kulcscsomó meglett. Amint hazaértem, egy hosszú madzagot raktam rá és megfogadtam, hogy minden cuccomat (kulcsok, GPS adatgyűjtő, mobiltelefon, stb) kikötöm a válltáskámhoz.

ITT A VÉGE!

Üdv:
Endre