Szevasztok!

A héten befejeztem a madarak etetését. A függő etetőket leszedtem és tartalmukat a tálcás etetőkbe öntöttem át.

A maradék napraforgó és ocsú is elég tekintélyes mennyiség volt. Látogatták is a tálcás etetőket a madarak.

 A gerlék szinte "beköltöztek" a házikóba.

 A tengelicek is serénykedtek. A házi verebek is igen gyakran jöttek.

Azonban a jó idő nem csak az etető környékén repdeső, hanem a határban mozgó

madarak megfigyelésére is alkalmat adott. Csütörtökön 4 órát szántam a Bodzási út környékére.

A Kása erdő mellett tekertem el a Nyugdíjas Otthon felé. A keréknyomokban levő tócsákon erdei pintyek és zöldikék voltak.

 A Dél-alföldi Lovasudvarnál, a nádast is megnéztem, de semmi izgalmasat nem láttam.

A Paléi hízótelep előtt, a zöldülő vetésben egy bóklászó bíbicet vettem észre.

 Egy kicsit túltekertem rajta, hogy a napfényt a hátamba kapjam és lefotóztam őkelmét.

Már a hízótelep és a volt tenyésztelep között jártam, amikor olyan érzésem volt, mintha erdei fülesbagoly kontúrját láttam volna. A bicajról leszálltam és alaposan körbenéztem, de semmit nem vettem észre. Egyszer csak úgy éreztem, mintha figyelne valami rám. Alaposan áttávcsöveztem a susnyást és ekkor két kis narancsos foltot vettem észre.

A tenyésztelep után úgy döntöttem, hogy benézek a paléi tavakra is.

Befelé haladva egy cigánycsuk párra lettem figyelmes. Később mezei pacsirták repültek fel és énekeltek előttem.

Ez már igazi tavasz!

A tavakon sajnos már nem találtam ott a kis kárókatonákat. Csak szárcsák, hattyúk és tőkés récék adták a megfigyelés tárgyát.

 A tavakról kifele jövet láttam, hogy a határban nagy a nyüzsgés. Mindenfelé traktorok és más munkagépek szorgoskodtak. A kuvikpárra is ránéztem. Az egyik kint volt még, de amikorra odaértem, már ő is eltűnt.

 Már a Tisza gátja előtt voltam, amikor ezt a bóklászó fácánt lefotóztam. A fények nagyon szépek voltak. A gátról benéztem az ártér egyik kubikjához is. Sajnos teljesen száraz volt. A gáton belül szinte új világ nyílik meg az ember előtt. Egészen más hangulatot adott. Zöld küllő rikoltozott, a közelből egy őz riasztott, fakopáncsok verték a tavaszi udvarló ritmust a száraz fák ágain. Egy keréknyomból pedig erdei pintyek és fekete rigók, meg széncinegék iszogattak.

Hazafelé vettem az irányt. A gólyafészek környékén megint ott volt a sordélycsapat, de jelentősen kisebb létszámban, mint legutóbb. Nyilván széttszéledtek a határban.

A vasút előtt lefordultam Kishomok felé és a lemenő nap a Kása erdő fáit és az elboronált földet szép vöröses fényben fürdette. Néhány nyuszkó is bóklászott rajta.

 Elég lefáradva értem haza.

Pénteken délután azonban újjult erővel tekertem ki kubikba, madárgyűrűzésre.

A csapat létszáma most is elég alacsony volt. Velem együtt 4 fő (Erna, Edina, Gábor).

A nádban levő hálók állítása jutott nekem és Gábornak. Sajnos egy kiszáradt fa dőlt rá az útra, így iszonnyú lassan haladtunk a háló állítással. A fa egy részét Gábor letördelte és hátra vitte, a legnagyobb törzsrészt pedig a víz felé döntöttük.

A tavakon szinte semmi nem volt. Az egész gyűrűzés alatt, amíg én is ott voltam, 1 db erdei pintyet fogtunk.

A hátsó tavak felé is elsétáltunk, de néhány szárcsán kívül semmit nem lehetett látni.

A bölömbika viszont elkezdte a tavaszi bubogást a nádból! A 13-as háló környékén a szántáson néhány bíbic is volt.

Az égen sirályok, egerészölyvek, rétihéják körözgettek. Később jöttek még néhányan madárgyűrűzésre, de a madárszegénység miatt hamar tovább álltak.

Egészében véve kellemes kis gyűrűzés volt. Én nem szeretem a túl nagy tömeget.

Szombaton délelőtt folytatódott a madarászkodás. Lacival és Ádámmal Kék tóba mentünk ki. A Sasszinkron záró részeként is jelentősége volt a kiruccanásnak.

A pusztában a parlagi sas fészkét is megtekintettük, jó messziről. Már rajta kotlott az egyik sas. A másik egy kicsit odébb, egy fán ült.

 A nagy távolság és a vibráló levegő mellett, még valami párásság is volt a levegőben. A képek a jó fényviszonyok ellenére nem igen sikerültek.

A rétihéjás képeket kénytelen voltam letörölni, mert akármit csináltam nekik, csak a kukába voltak jók.

Hamár említettem, láttuk mind a 4 rétihéja faj egyedét (barna, kékes, hamvas, fakó).

Nagyon szépek voltak a jó fényben, spektíven és távcsövön keresztül is, de fotózni nem tudtam őket.

Láttunk egy nagy komondort is kicsámborogni a pusztára, de egy idő után elsomfordált. Láttunk piros lábú cankókat és pajzsos cankókat is. A bíbicek pedig tengernyien voltak.

Egy szép gatyás ölyvre is figyelmesek lettünk. A spektíven gyönyörűen látszott az összes határozó bélyeg. Először a szitálására lettünk figyelmesek, majd amikor leült a földre alaposabban ránéztünk.

Visszafelé menet, vagy 30 sárszalonkát is felreppentettünk a száraz pusztában. A szétszórtan megfigyelt más példányokkal kb. 40 db volt a területen.

A közelben egy vízállásos terület is volt. Rajta tőkés és csörgő récékkel. Egy szürke gém is átrepült felettünk.

Később egy majdnem fehérnek tűnő kékes rétihéját figyelhettünk meg a csodás fényben.

Igen jó kis madarászat volt. El is döntöttük, hogy áprilisban csinálunk egy egész napos túrát a Kék tóban.

Üdv:

Endre