Szervusztok!

Kosztolányi Laci szervezett egy kisebb túrát. A megszokott "négyes fogat" ment ki, Anita, Kati, Laci és én. Elfelejtettem majdnem Lego kutyust. Ő is velünk tartott és messze ő volt a legaktívabb közülünk.

Lacinál volt a találka Katival. Anita és Lego külön mentek ki. Kati kissé késett, de csak elindultunk nagy nehezen. Kati adta a kocsit. Rábeszéltem Katit, nagy nehezen, hogy hozzon csizmát. A körülmények igazoltak engem, amikor már kint voltunk.







A kocsit a Bodzási út végén hagytuk. Itt várt Anita a kutyájával. Kiszálltam a kocsiból, körülnéztem és meg is pillantottam egy fiatal réti sast felettünk emelkedni a hőoszlopban. Később egy egerészölyv is feltűnt. Összecihelődtünk és elindultunk a gáton. A cél a régi hajórakodók voltak. Nem tudtunk lemenni az első bejárónál, mert a feljövő árvíz a kubikokat már feltöltötte és a csizmaszár rövidnek bizonyult. A második lejárónál terepjáró és kutyasétáltatók voltak. Elmenőben voltak. Ennek örültem. Az út viszonylag jó állapotban volt, bár voltak vizenyős részek. Lesétáltunk a hajórakodókig. A Tisza elég fent volt, de én magasabb vízállásra számítottam a hírekben közölt riportok miatt. Észrevettünk egy gyanús ágat a rakodóról. Lehet, hogy madár? Elmentünk megnézni. Hangosak voltunk, így Anita jogosan ránk szólt, hogy csendesebben vigadjunk, mert nem fogunk semmit sem látni. Igaza lett. Visszamentünk. A kivezető úton egy hollót láttak a többiek. Én elbambultam, így csak az elrepülő madarat láttam hátulról. Lego hatalmas iramban föl-alá szaladgált. Laci nyugtalan volt, hogy a sáros tappancsával ráugrik. Felkapaszkodtunk a csúszós gátoldalon. Lassan, beszélgetve andalogtunk a gát tetején. Az idő kezdett hideg lenni. Erősen szürkült.

A kocsihoz érve Laci velős csontot adott Anitának, hogy Legonak kedveskedjen.

Remek kis kirándulás volt. A Google Föld szerint 5 km-t gyalogoltunk.

Üdv:
Endre