Szervusztok!

Edina jelezte,hogy nehogy elfelejtsem a februári erdei fülesbagoly felmérést.

EZEN A HÉTEN PÉNTEKEN 14.30, SZOMBATON 10.00, VASÁRNAP 14.30 ÓRAKOR A "LÁZÁRVÁR" (Városháza) ELŐTTI LOVASSZOBORNÁL TALÁLKOZUNK, AKIT ÉRDEKEL!

ERNA JELEZTE, HOGY LESZ GYŰRŰZÉS, DE NEM TUDOM, HOGY ÁLL-E MÉG A DOLOG?

Egyesületi honlap:

Erna, a madárgyűrűzés részt megcsináltam, pontosan úgy ahogy az "óriás mellékletben" és az e-mailedben leírtad!

Sajnos Laci céges honlapját a szolgáltató egy nagyobb teljesítményű szerverre telepíti át, így a honlap tesztelés addig szünetel.

Madáretetés:

Szerdán kint voltam Mártélyon a madáretetőket feltölteni. Vonattal mentem, majd elsétáltam a farkasordító hidegben a kéglihez.

Az etetőkben egy szem mag sem volt. Amikor az etetőket elkezdtem kivakarni, majd feltölteni, megjelentek az első cinkék. Mikorra végeztem a feltöltéssel már igen nagy nyüzsgés volt. Széncinkék és csúszkák kajáltak, míg a csónaksátorról a fél méteres havat leszedtem.

Egy darabig még elégedetten néztem őket, majd egy nagyobb műanyag edényt is feltöltöttem napraforgóval és kiraktam. Volt keletje.

Lassan elindultam a hideg verőfénybe a vonathoz. Bementem a váróba és egy mukival elkezdtem beszélgetni. Figyeltem a mobilom, még volt 20 perc vonatindulásig. Dumcsiztunk az emberkével.Úgy gondoltam, hogy majd meghallom, ha jön a vonat. Egyszer csak hallom a vonat motorhangját. Kimegyek. A vonat akkor robogott ki az állomásról. Szentségeltem egy hatalmasat és megnéztem mikor indul a következő. 2, azaz kettő óra múlva. Mit tegyen egy madarász, ha van 2 szabad órája? Madarásszon!

Visszamentem a kéglihez és az alsó helyiségbe behúzódva, az ajtó nyílásba állva figyeltem a madaraimat.

Eddig csak széncinegéket, majd csúszkákat láttam. Egyszer leszáll alulra, a leterített fóliára egy fenyőpinty, majd még egy. Elég bizalmatlanul nézelődtek. Utánuk megjöttek a kékcinegék is. Hopp, egy erdei pinty! Ez még bizalmatlanabb volt, mint a fenyőpintyek. Közben folyamatosan jönnek-mennek a széncinegék. Egyszer csak látom ám,hogy egy széncinege újítást vezetett be. Amikor felszedett egy napraforgót, nem vitte el kibontani, hanem az etető beszálló ágára telepedett, felbontotta a magot, megette, megfente a csőrét és utána visszaugrott a tálcára. Így kb. 3-szor annyi magot evett meg, mint a társai.

Egyszer csak hallom, hogy a ház melletti kis tölgyfán kopácsol a harkály. Nem sokára egyre lejjebb jött a fán, majd rárepült a beszálló ágra (ez a tálca magosságával azonos, vagy kicsit feljebb levő szintre bállított fagally). Nagy fakopáncs volt és alapos körülnézést követően távozott.

Őt egy fekete rigó követte. Ő a fóliára szállt, de nem evett semmit. Nem értettem a dolgot, mert félbevágott alma volt kirakva, bár egy kicsit összeplöttyedt. Ez éppen neki való kaja lett volna. Raktam ki egy kis margarin kockát is a tálcára.

A kis madarak többször riasztottak, de én karvalyt nem láttam. A szél kezdett feltámadni.

Ekkor nagy szárnysuhogással - a tőlem 2 lépésre levő, a fóliára lerakott műanyag tálra - egy szajkó szállt le. Meg se mertem mozdulni. Ez megint közelségi rekord volt, mert szajkót ilyen közelről még soha nem láttam.

Őkelmének nem volt sietős dolga, forgatta a fejét, féloldalra billentette. Engem nagyon alaposan megnézett. Mozdulatlanul álltam, a sapka a fejembe húzva, a sál a teljes arcomat eltakarta, csak a szemem volt kint. A szajkó elkezdte a napraforgó szemeket a szájába tömni. Én nem is hallottam még ilyet, hogy a szajkó napraforgót egyen! Tudtommal makkon él télidőben, persze a nagyhó elzárta a raktáraitól. Ekkor ráadásként még egy szajkó odaszállt a tálra. Ennek azonban nem tetszettem. Hosszan figyelt,majd elrepült.

A feltámadt szél ekkor a kinyitott fémajtót felém tolta és a táplálkozó másik szajkó is rémülten elrepült.

Nálam sosincs akkor fényképezőgép, amikor kellene!!!

Ránéztem a mobilomra. Éppen idő volt. Elindultam ismét a vasút felé. Ekkor már kiálltam a sín mellé. A vonat még egyszer nem hagy itt! Persze most késett 15 percet. Közben a vasútassal beszélgettem a világ dolgairól. Jó pofa fickó volt, csak a szájmenése kezdett már kissé nyűgössé tenni. Végre megjött a vonat! Ekkor jöttem rá, hogy miért nem hallottam korábban a vonatot. A sínek körül levő hó úgy elnyelte a hangot, hogy mikor a vonat közvetlenül a közelembe ért akkor vettem észre.

Felszálltam. A vonatozás közben a havas tájon 6 db egerészölyvet számoltam össze. A bodzási és a régi tiszai út között egy hatalmas madárrajt figyeltem meg a távolban, egészen a föld közelében voltak és felfelé repültek. Valami nagyobb madarak voltak, de nem láttam mik.

A Népkerten leszálltam. Előttem egy nagyon csini kis nőci lépdelt lefele a lépcsőn!

Üdv:

Endre