Szervusztok!

Az első, meghirdetett, Spektív Klubos, bicajos terepmadarászat csúfos eredménnyel zárult. A Délvilág honlapjának, Program oldalára vittem fel a túrát. Senki nem volt ott.

Így hát magam vágtam neki a dolognak.

A táv mindössze, 20.7 km volt.

A már szokott módon, a Ligetsor madaras táblájánál kezdtem a dolgot.
A csatorna partján ődöngőkön kívül más nem volt.

A nádas melletti földúton lerobogtam a tanya mellett. Hatalmas kutyák ugattak meg, de megnyugtató módon el voltak zárva.

Egerészölyvet, barna rétihéját láttam a levegőben körözni. A fákon seregélyek hangicsáltak. Néhány fekete rigó is mozgott a bokrok között. Egy cinege is szorgoskodott, majd mezei verebek tűntek fel előttem.

Az első leágazásnál nem mentem balra, hanem csak a másodiknál. Először töprengtem, hogy jó fele megyek-e, mert a földút erősen fűvel volt borítva. A távcső azonban azt mutatta, hogy a vége azon a ponton van, ahol a régi tiszai úton kiakartam lyukadni.

Az úton egy alkalommal megálltam. Kergetőző nyulak voltak és teljesen rám jöttek. A távcsövezés közben egyszercsak egy távolabbi fán egy nagyobb fészket láttam.

Tovább menve ismét egy nyuszkó pattant fel mellőlem. Ekkor ismét, más szögben is ránéztem a fészekre és láttam valamilyen madarat kotlani. Valószínű egerészölyv lehetett, mert a párja nem messze körözött a levegőben.

Amikor kiértem a tiszai útra, jobbra fordultam és kimentem a Kincses temetőig.
Itt a mártélyi bicikli úton kitekertem a lovastanyáig és ismét bementem a földutakra.

Egy seregélycsapatot riasztottam fel. Közvetlenül előttem egy barna rétihéja úszott el a levegőben.

Tovább tekertem, amikor gólyatöcs hangja hallatszott fel. Egy fán seregélyeket vettem észre. Közeledtemre az egész csapat felrepül, de egy kör után néhány visszaszállt.

Elkezdtem őket figyelni és érdekes dologra jöttem rá. Az egyik példány először sárgarigót utánzott, majd felhangzott az előbb hallott gólytöcs hangja is. Jól megviccelt.

Elindultam kifelé a szentesi úthoz és két bíbicet riasztottam fel. A távolabbi földeken egy galambcsapat szedegetett. Az épületek közelében földszintes kutyusok acsarkodtak. Ez megnyugtatóbb volt, mint a régi tiszai út egyik tanyájának kerítésén kikandikáló, hatalmas  németjuhász kutya.

A szentesi út melletti bicikli úton szépen elindultam Vásárhely felé és éberen figyeltem a  bevezető helyet a földutakra. Szépen meg is találtam. A kezdetén egy pacsirta szaladgált és engedte magát fotózni. Én búbos pacsirtának néztem, lehet tévedek.

Beljebb éppen mezőgazdasági munkák folytak. Egy traktor töltöttek fel valamivel. Nem fogadták a köszönésem. Vannak még igazi, terepjárós bunkók!

Amerre néztem sok repceföldet láttam. Az orrom szinte összeragadt a nehéz repceillattól. Bíbicet, sárga billegetőket és barna rétihéja hímet láttam itt.
Sajnos az út végén kidobott hűtőszekrény maradványokat is. Rengeteg a szemét!

Ráfordultam a Rárosi útra. Irány a kubikok! A kubikok tavain böjti, cigány, barát és tőkés récéket láttam.

Résztvettem a gyűrűzésnél történő bámészkodásban. Erna, Anita, Gábor és Márk is kint volt, az önkéntesekkel együtt. Ezek elég hamar elmentek. Átbeszéltük Ernáékkal a MAP és MMM felméréseket is.

A madárfogás is jól ment, már ami a faji változatosságot illeti.

A csapat körbenézett a területen. Én megpróbáltam egy nádi tücsökmadár hangját is felvenni. Tűrhető lett a felvétel.

Később egy család jött ki. Ezeket Erna becsábította a gyűrűzéshez.
Még ez előtt Edina is kijött. Beszélgettünk a fotózásról. Mostanában makróképeket csinál, ha ráér.

Később megérkezett Erna anyukája Grétával együtt. Némi évődés után elkezdtem készülődni hazafelé, mert bizony eléggé lehűlt a levegő. Fáradtan, de kellemes érzéssel érkeztem haza.

Üdv:
Endre


U.i.:

Vasárnap Ádám felhívott, hogy Lacival láttak egy örvös récét!!!!!