Sziasztok!

Ma gondoltam egyet és délelőtt kitekertem a Bodzási úton a tenyésztelep utáni bekötő útig. A Hóvirág utcáról elmentem a Ligetsorig, azon végig tekerve az öregek otthonánál jöttem ki. Az egyik magas fán rengeteg zöldikét láttam. Már indultam volna tovább, amikor érdekes, parti madárra jellemző hangot hallottam. A madarat csak másodpercekre láttam, mert előszőr a faágak takarták, majd hirtelen levágódott a csatorna felé. Nem akartam már visszamenni, így nem tudtam meghatározni.

Tovább menve a kőfal alatti játszótér környéki füves területen hatalmas sereg vetési varjú volt. Olyan közömbösen viselkedtek, hogy kb 10-15 m-ről engedték magukat fotózni.

A Zrínyi utcán végig tekertem és a lovasudvar előtti nádast néztem végig. Semmi nem volt.

A vasúton áthaladva az erdőnél azonban megálltam. Rengeteg kis madár volt a bokrokban és a fákon. A fákon tengeliceket láttam, míg a bokrokban széncinege csapatok voltak. Az út túloldalán egy nagy fakopáncs dolgozott. Nagyon sok madár volt. A hízlalda előtt lemenő, a szegedi út felé mutató lejárónál egy fán, közvetlenül az út melett egy nagy fakopáncs munkálkodott. Olyan közel volt, hogy ideális lett volna fotózáshoz. De milyen az ember! Még közelebb akartam menni. Természetesen a fényképezőgép előhúzása után repült el.

A hízlalda után, de még a tenyésztelep előtt az útmentén madárhangokat hallottam. Megálltam. Néhány perc múlva észrevettem, hogy az árokban levő bokrokon hatalmas vegyes madárcsapat mozog. Hihetetlenül közelről figyelhettem meg a sárgafejű királykákat, kékcinegéket, fakuszokat. A királykák néha szinte kolibriszerű szárnycsapkodással lebegtek az ágak között. Felejthetetlen élmény volt! Sajnos csak később jutott eszembe a fényképezőgép, annyira magával ragadt az élmény, hogy szószerint néhány karnyújtásnyira figyelhettem meg ezeket az aranyos jószágokat.

A tenyésztelep utáni földúton megálltam. Semmi nem volt. Csak hideg, csípős déli szél. Nagyon fáztam. Elindultam visszafele, amikor ismerős hangokat halottam a levegőből. Egy nagyobb fenyőrigó csapat szállt el közvetlenül felettem. Távolabb egy sokkal nagyobb csapatot is észrevettem.

A szegedi útfelé menő lejárónál lefordultam és megéreztem a hideg szél erejét. Az arcom úgy éreztem, mintha egy maszk lett volna. Teljesen megborotválta a szél.

A kishomoki úton egyszer csak egerészölyv hangokra lettem figyelmes. Hosszas távcsővezés után mozgást láttam, de nem egerészölyv, hanem szajkók szórakoztak.

Később érdekes látványba volt részem, mert egy ölyv leszállt a földre, de úgy eltűnt az ágak között, hogy nem tudtam megfigyelni. A szajkók valószínűleg az ölyvet hergelték, mert a hangjuk a fák tetejéről jött, de az ölyv meg a földön volt.

Sajnos a kutyák a mögöttem levő portán a nem tetszésüket fejezték ki, hogy ácsingózók a kerítés mellett, így most már haza tekertem. Villanypárna a talpam alá, de jó volt.

Öltözzetek melegen! Az enyhe idő nagyon csalós!

Üdv:

Endre

U.i.:

Tokodyék írták, hogy a Fertőn több ezer kis kormoránt számoltak.