Szervusztok!

Molnár Ádám szervezésében, Kosztolányi Laci kivitelezésével megvalósult egy régi tervünk, a Csaj tavi kirándulás.

Előző vasárnap, kora délután indultunk útnak. A csapat tagjai: Pogány Judit ( "vele volt" egy kis baba is), Molnár Ádám, Kosztolányi Laci és jómagam.

Az út eleje nem indult jól, mivel Ádámnak eszébe jutott, hogy a területre szóló belépési engedélyt otthon hagyta. Nem mentünk vissza érte. A szél igen erős, viharos volt.

A mindszenti kompon keltünk át a Tiszán. A díjszabása 1000, -Ft volt. Ádám fizette.

 Ezután egy kisebb autókázás után megérkeztünk a helyszínre, ahol leparkoltunk. Innen még jó 1,5 km-es gyalogtúra volt a csapolás. Láttunk motoros, puskás őröket, de látszólag a legkevésbé sem érdekeltük őket.

A csapolásos területen jól látszott a "halágy", amely oda vonzotta a madarakat.

 A sík területen még jobban érvényesült a viharos szél ereje.

 A Csaj tónak hatalmas vízfelületei vannak.

 A csapat egy magasles felé haladt, jobb kéz felől voltak a csapolásos területek.

Laci még az út legelején észrevett egy fattyúszerkőt a másik oldalon.

A csapoláson sok féle partfutó, sárszalonkák, récék, ludak, bütykös ásóludak és más parti madarak is voltak. Befelé haladva teknősök által vájt gödrökre és teknőc tojásokra figyelt fel Judit.

 Később Judit és Laci előre mentek a magasles, majd később a tón levő fotós-madarászles felé. Ádám és én hátra maradtunk a csapolást jobban átnézni.

Alább adok egy képrejtvényt (hol a madár és mi az?):

Én, egy kísérletet csináltam a Canon EOS 450D gépemmel. A gépre rátettetm 2 db 2x-őt és az 500-as szovjet tüköroptikát. Az újonnan készített befogó rendszerrel, alacsony állvány állásról fotóztam, a nagyobb stabilitás érdekében. A gyújtótávolság 3200 mm volt. Szögkereső hiányában, az alacsony állványra szerelt borotválkozó tükörben néztem az optika által az LCD-re adott képet. Emiatt állandóan merült a fényképezőgép akkuja. Ádám Leicája azonban lekörözte az összeállítást, a fényerősebb, élesebb és tisztább képe miatt.

A cuccom összeállításából adódóan a mélység élesség és a fényerő igen kicsi volt. Sok képem nem sikerült a pontatlan élességállítás, vagy a képtárgy bemozdulása miatt.

Ádám megmutatta, a különféle partfutók határozó bélyegeit és még sok más érdekességet.

Később csatlakoztunk Juditékhoz. Befelé haladva sok kis kárókatonát láttunk, amik nem is olyan rég még nagy ritkaságnak számítottak. Meglepő volt, hogy sok felé széttszórt madártollakat láthattunk.

A  madarászleshez érve Laciék számoltak be a sok élményről, amit láttak. A les egy kis faházikó volt, körbe csapóablakokkal, szinte minden irányba. Nagyon pipec!!

Visszafelé menve Laci megállt az út vége felé, hogy bevárjuk Ádámékat. Úgy volt ugyanis, hogy visszafelé is komppal megyünk. Ádámék azonban nem akartak sietni.

Így abban maradtunk, hogy Szeged felé kerülve megyünk vissza majd. Ádám még egyszer ránézett a területre és lócséreket (fekete sapka és piros csőr) fedezett fel a sirályok és libák között.

 Kifelé menet belefutottunk egy madarász családba. Kaczkó Ádám volt a feleségével és kisfiával. A Baird partfutót akarták látni. Helyette - a csapattal együtt - eljött és megnéztük a kőforgatókat, kiváló hátfényben. Sajnos itt merült le a fényképezőm akkuja, az állandó élőképes beállítás miatt. Így a kőforgatókról nem tudtam képet csinálni. Viszont egy bizalmas gulipánról - a zsebfényképezőmmel - igen.

Búcsúztunk és elindultunk kifelé. Ekkor egy másik madarászba botlottunk, Kókay Bencébe (ő és Kaczkó is a www.birding.hu weboldalra nyomatják fel a megfigyeléseiket). Egy kis beszélgetés után indultunk tovább. Kocsiba pattantunk és haza száguldottunk.

Nagyon jó kis madarászat volt!

Üdv:

Endre