Szervusztok!

Több olyan tartozékot beszereztem, az utóbbi időben, ami új lehetőséget adott a csillagászati fotózásban.

A májusi égbolt legszebb és leglátványosabb égi teste a Jupiter volt. A távcsöveimmel szépen lehetett látni, bár több esetben a légmozgás, a légköri "nyugodtság" nem volt megfelelő.

A beszerzett tartozékokat egy Fujifilm XP 90 fényképezőgép ( ISO 6400 érzékenységgel), valamint egy digiszkóp állvány jelentette. Ez utóbbival szépen be lehetett fogni az okulár lencséket és be lehetett állítani az optikai tengelyt a fényképező géppel. A Fuji érzékenysége pedig lehetővé tette, hogy egyáltalán be tudjam fogni a bolygót.
















A tapasztalatok a következők voltak:

- a kereső távcső és a "starpointer" beállítása létkérdés volt.

- A Barlow lencsék befogása helyett, az okulárt kell befogatni és beállítani az optikai tengelybe.

- Minél kisebb a nagyítás, annál könnyebben lehet befogni és követni, fotózni a bolygót.

- Kézi vezetés helyett, be kell szerezni egy óraműves követő rendszert.

A felszerelésnek volt egy nagy előnye, hogy jóval könnyebb volt, mint a hagyományos Canon géppel szerelt. Illetve az ASI CCD kamerával szemben pedig az volt az előny, hogy nem kellett számítógép és kábel hozzá. A szemem nem vakította el állandóan a monitor.

Az okulár kivetítős módszernek persze sok a hátránya is. Romlik a képminőség. A Dobson távcső élesség állító rendszerével használhatatlan, mert forog vele együtt. A fotózás előtt pontosan és hosszasan be kell állítani az optikai tengelyt.

A kihajtható digiszkóp állványt ki lehet ugyan hajtani, de visszahajtáskor az optikai tengely biztos, hogy elmászik.

Ez utóbbi problémára azt fogom csinálni, hogy műgyanta keverékből kiöntöm a fényképezőgép és a különböző okulárok mintáját.Ekkor az okulárt berakom a mintába, rá a fényképezőgépet, rögzítés és mehet a távcsőre. Az optikai tengely fix, el nem mozdulhat és nem utolsó sorban az egész cucc jóval könnyebb lesz.

Na, majd meglátjuk!

Üdv:
Endre