Szervusztok!

Ma úgy volt, hogy Ádámmal kimegyünk Nagy Szigetbe, de nem lett belőle semmi.

Délelőtt azzal ütöttem el az időt,hogy a szovjet látcsőre bütyköltem (McGyver-eltem) egy adaptert, hogy a kis Kodak fényképezőt egy mozdulattal rá tudjam csatlakoztatni. Csináltam teszt képeket, ami reménységgel töltött el.

Ebéd után úgy gondoltam kimegyek a szennyvíz-tisztítóhoz, mert kemény fagy volt és ekkor jobban behúzódnak a madarak a meleg vízhez.

A kötelező kenyérvásárlás után éppen indultam a kapu felé, amikor halottam az őszapók "zizi-szriszri" hangjait. A szomszédasszony tujái már fa nagyságúak és ágai a bejáróra hajlanak rá. Ebből a sűrűségből hallottam az éles kis hangokat. Lassan odagurultam a biciklivel, megálltam és belebámultam az ágak szövedékébe.

Ekkor közvetlenül előttem, a szó szoros értelmében, karnyújtásnyira az arcomtól észrevettem egy őszapó hátát, amint valamit a tuja ágairól csipeget. Ekkor már mellette, felette, mögötte is ott voltak a társai és úgy szorgoskodtak, mintha ott sem lettem volna. Csodálatos volt!

Az egyik kismadár alaposan megnézett, de aztán nem foglalkozott velem.Egyik madár lábán sem volt gyűrű. Végül odább repültek és én elindultam a csatornához.

Meg kell mondanom, hogy alaposan felöltöztem, de a hideg elég kemény volt így is.

A bicajjal eltekertem a Laktanya előtt egészen a körforgalomig. Itt leszálltam és eltoltam a biciklit  a nádasig. Kinéztem, hogy a csatornaparton hová fogom a bicajt lezárni. Egy éppen jó helyen levő villanyoszlop betonlábára esett a választásom. Elindultam a földúton és a kedden levágott ágak között valami mozgásra figyeltem fel. Egy vörösbegy volt, hihetetlen szép tollazatban. Először arra gondoltam itt az alkalom a délelőtti barkács tesztelésére, de kint csípős hideg volt, a kesztyűben meg jó meleg. Tovább mentem. A szennyvíz telep bejárójánál meglepően sokan nyüzsögtek, hála Istennek,már elmenőben.

Végre odaértem a villanyoszlophoz és lezártam a bringát,mind a két zárral.

Tovább sétálva az elkerülő út felé eső bokrokon madarakat láttam.Először verebeknek gondoltam, de a látcsőben inkább sordélyoknak tippeltem. A csatornán vízityúkok, szárcsák voltak és sok tőkés réce. A befolyónál nagyon mozgott a nád. Sok kis kék cinege valatta a nádszárakat, hátha lesz enni való. Odább vízityúkokat láttam.

Tovább óvakodtam úgy, hogy a lemenő nap által hosszúra nyúlt árnyékom ne érjen e vízre. Rájöttem, hogy a mozgó árnyékomtól a partoldalban levő madarak (főleg tőkés récék,vízityúkok) idegbajt kapnak, még akkor is, ha amúgy nem látnak. A kis kárókatona még meg volt. A tiszteletkört megtette.

Kezdtem fázni. Megálltam, hogy eldöntsem visszaforduljak, vagy menjek még a hídig. Ekkor elrepült előttem a jégmadár. Kicsit távolabb felült egy víz fölé hajló ágra. A látcső széppen behozta. Elővettem a fényképezőgépet a barkácsolt adapterrel. Bekapcsoltam a gépet, de néhányat villant az akkujelző és mint Kis Balázs, széppen becsukta szemeit.

Szuper!

A jégmadár ekkor gondolt egyet és az előttem levő fa kihajló ágára szállt át. Mintha froclizni akarna. A lemenő fényben úgy tündökölt a tollazata,mint Győri Zoli jégmadár fotóin.

Jut eszembe, nézzetek rá a honlapjára! Fantasztikusan szép képei vannak! Igazi profi.

Még hosszan figyelgettem őkelmét. Ekkor feltűnt egy kutyasétáltató. A kutyus, igazi husky, előszőr félénken a gazdija mögé húzodótt. Elhaladtak mellettem. A gazdi néhány ingerültebb szavára hátranéztem és láttam, hogy a kutya szagolgatja a jobb vádlimat. Ezután szépen visszafordult. Az én kezem pedig a zsemeben a kutyaspray nyomógombján szépen ellazult. A bothoz már ugyanis túl közel volt.

Kissé gyorsabban szedtem a lábam,mert kezdett nagyon hideg lenni. Az ismerős hangokra azonban megálltam. Daru csapatok húztak át felettem, 30-as csoportokban. Az egyik kisebb (kb. 10-12-es), alacsonyabban jövő csapat elkezdett felettem körözni. Úgy nézett ki,mintha a melegvizes csatorna felszálló gőzében melegednének egy kicsit a hosszabb út előtt.

Mire a biciklihez értem az arcomat nem éreztem. Hazafelé tekerve azon gondolkoztam, hogy csinálok egy bankrabló-maszk szerűséget az arcom védelmére. Remélem nem puffantanak le a rendőrök!

Üdv:

Endre