Szervusztok!

A nagy hőségek miatt, illetve az utána következő hirtelen lehűlés okán, nem mentem madarászni.

Kosztolányi Laci azonban kiragadott a tespedtség állapotából és Anitával együtt elmentünk Csongrádra, egy kis bicajtúrára. Laci adta a kocsit. A Ford Transitba pedig bepakoltuk a bringákat is. Vasárnap délután indultunk.



A városközpontban álltunk meg, egy parkolóban és innen intéztünk támadást a csongrádi folyószakasz ellen. Még induláskor jelezte Anita, hogy egy horgász ismerőse, vörös ásóludakat látott.

Nosza, rajta, irány a vörös ásólúd!

Először egy hajókikötőhöz mentünk, de horgászokon és napozókon kívül nem láttunk semmit. Később a töltésen elindultunk a Körös torok felé. A lebetonozott, fallal ellátott töltésen néha megálltunk nézelődni. Igen sokan voltak a ragyogó napsütésben a szabadban. Egy halat fárasztó horgászt is láttunk, aki megszákolta - a szerintem - legalább 5-6 kg-os pontyát.





Sok volt felettünk a gyurgyalag és a fecske is. A hangjuktól visszhagzott a levegő. Anita egy egerészölyvet is észrevett, később pedig egy nagyobb, termikelő gólyacsapatot is kiszúrt.
A Körös torokban nagyon sokan voltak, bár a képekről ez nem derül ki. A bicajokat lezártuk és gyalog indultunk felfedező útra. Az itt levő hajókikötőt is megnéztük, de a ludakat nem találtuk. Tőkés récék és sirályok voltak a vízközelében. Egy hatalmas motorzajjal közeledő luxus motorcsónak is elhúzott előttünk, amitől hatalmas hullámverés keletkezett, nagy bánatára a horgászoknak. Betértünk egy vendéglőbe a parton. Igen szép ára volt a \"kézműves limonádénak\" és a többi fogyasztott terméknek.



Visszaindultunk a bicajokhoz. Utána eltekertünk a csongrádi pontonhídra is. Útközben Anita megállt és észrevett egy kabasólymot, amint a fecskéket hajkurászta. Én majd kinéztem a szemem, de nem sikerült észrevennem. Öregszem. A pontonhídnál átmentünk a túlsó partra és ismét felhajtottunk a Tisza töltésére. A tájékoztató tábla szerint a közelben volt egy monostornak a maradványa, ezért elhatároztuk, hogy megnéztük. Az utak és a látnivalók jól ki voltak építve, de a monostor - nekem legalább is - csalódás volt. Én hasonlóra gondoltam, mint a csomorkányi templomrom, de csak néhány réteg tégla jelezte az egykori monostor alaprajzát.





A fűben fürge gyíkok vadásztak szöcskékre, de ezt a hódmezővásárhelyi határban is láthattam volna. Visszaindultunk a kocsihoz és csodálkoztunk, hogy milyen mértékben megnyúltak az árnyékok. Hát igen! Már késő nyár van. Repül az idő.

A hét elején Anita átküldte a \"vörös ásóludak\" képét, de kiderült, hogy nílusi ludakról van szó. Minden valószínűség szerint szökevények.



Pénteken délután kimentünk Mártélyra is, ahol Molnár Ádámmal és kis családjával is összefutottunk. Sokat küszködtem a csónaklétrával, amit azért csináltam, hogy úszás után Laci kényelmesen betudjon mászni a csónakba. A Laci-féle mászóka jól vizsgázott. A víz remek volt! A csapatot ekkor Anita, Dórika, Laci és én alkottuk. Tőkés récéket és vízityúkokat, valamint jégmadarat is láttunk.

Ennyi.

Üdv:
Endre