Szervusztok!

Kosztolányi Lacival már régen terveztünk egy kardoskúti kirándulást. Vasárnap délután sort kerítettünk rá.

Kettő órakor indultunk el. A kocsit most én adtam. Kifelé haladva először egy szarkában, majd egy kékes rétihéja tojó röptében gyönyörködhettünk. Később egy vörös vércse is feltűnt a szemünk előtt.

Az egerészölyvek is szép számmal képviseltették magukat. A fasorok tetején gubbasztva, néha nagyon közelre bevártak. Egy ilyen megfigyelésnél Laci kiszállt és meghallotta a darvak hangját. Kiderült, hogy az út mellett, egészen közel vannak.

Szerencsénk volt, mert egy friss szántáson tartozkódtak. A beton út és a szántás között egy árok húzódott, amelyet pedig egy kis erdő szegélyezett. Ezt a takarást kihasználva terveztünk közelebb jutni a madarakhoz.

Sajnos igen hamar észrevettek bennünket, de azért így is elég közel tudtunk kerülni. Laci még egy szalmabála dombot is felhasznált a szérűben a közelebb jutás érdekében. Itt rengeteg fácánt röptettünk fel, a fűben mezei pockok szaladgáltak.

Már a kocsinál voltunk, amikor a darvak elkezdtek visszarepülni a fasor mellé a szántásra. Annyira közelre szálltak be, hogy ismét megpróbáltuk a cserkelést. Egy helyen a fák és az árok között sűrű bokros húzódott. Ezt használtuk fel. A lassú mozgással egészen közelre tudtunk kerülni hozzájuk. Sajnos a nap gyorsan szállt lefele és a köd kezdett még  jobban leszállni. A nagy teleoptika (1600 mm) a kevés fényben és erős párában, sötét és szemcsés, fekete-fehér jellegű képeket adott.

Elgondolkodtam azon, hogy ha magasabb napállásnál jövünk és egyből a bokros takarásában cserkelünk, nagyon szép képeket lehetett volna készíteni.

 Abban megegyeztünk Lacival, hogy ilyen közelre még nem cserkeltük be a darvakat, mint most.

Később tovább mentünk a magasleshez, de az egyre ködösebb időben nem sok mindent láttunk. Nem úgy a kis lesnél. Hatalmas népgyűlés volt, sátrak,optikák, emberek, gyerekek.

A tó partján - a kis lesről - töméntelen darvat láttunk, de sokkal messzebb voltak, mint a fasoros társaik.

A gyönyörű kardoskúti naplementében egyszer csak felhangzott a libacsapatok hangjai is. A nap a beszálló darvak és a nagy lilikek éneke és kavargása között hanyatlott nyugovóra. Elköszöntünk a kis lesnél még kitartó családoktól és elindultunk haza. A megye határ előtt még a rétihéják imbolygó röptében és egy-egy kisebb darucsapat szárnyalásában gyönyörködhettünk.

Nagyon jó kis madarászat volt.

Üdv:

Endre