Szervusztok!

Kosztolányi Laci szervezésében elmentünk madarászni és kirándulni a Bükk hegységbe. Szombaton reggel indultunk Hódmezővásárhelyről. A csapatot Mónus Anita, Kosztolányi Dóra, Kosztolányi Laci és én alkottuk.

A 4,5 órás autókázás után megérkeztünk Egerszalókra, ahol a híres gyógyvizes fürdőt is kipróbáltuk. Az árat leszámítva kellemes egy helynek bizonyult. Már a kocsiból kiszállva hollókat hallottunk és láttunk. Először körbesétáltunk és letelepedtünk egy pihenőhelynél, hogy a végtagjainkat kinyújtóztassuk. Utána a fürdőruhákat előszedve bevonultunk a fürdőbe. A pénztárnál időszámláló karperecet kaptunk, ami alapján kijövetelkor kellett fizetni.











Sok élmény medence volt, az idő csodás. Sajnos azonban az úszás inkább csak úszkálássá vált, mert igazi sport medence nem volt. A 2-3 órás fürdőzgetés után felkerekedtünk és felmentünk a fürdőhely melletti termálforráshoz is, ahol részletes ismertetőt kaptunk egy karbantartó hölgytől.

Ezek után elindultunk Szilvásváradra. Közben Kosztolányi Laci megállt egy termelői borkereskedésnél, ahol 2 üveg minőségi fehérbort vett. Rövid időn belül megérkeztünk a szálláshelyünkre, egy hangulatos parasztházikóhoz, ahol sok régi használati eszköz volt kirakva. Valóságos kis múzeum volt, a régi szilvásváradi időkről. Belül igen jól fel volt szerelve, így minden a rendelkezésünkre állott a kényelmes pihenéshez.







A kicsomagolás és berendezkedés után kissé körbenéztünk Szilvásváradon. Felderítettük a környéket is. Legelőször a boltot kerestük meg. Este egy kis kártyaparti után eltettük magunkat holnapra. A kártyapartiról csak annyit, hogy Soloztunk és Anita letarolt minket. Én, mint újonc, mindig az utolsó lettem.

A következő reggelen felmentünk a Bükk fennsíkra. Először kocsival kanyarogtunk a hegyi utakon, amik nagyon szépek voltak. Több esetben megálltunk a kilátásban gyönyörködni.
Végül az út, amin kocsival lehetett menni, elfogyott alólunk és gyalogszerrel folytattuk tovább a túrát. A Zsidó réten át mentünk a Nagyrétre. Közben hollókat, szajkókat, sárgafejű királykákat, barátcinegéket is láttunk. A Nagyréten láttunk ölyvet is. Gyönyörű volt a hegyi panoráma és a meleg sem volt olyan vészes, mint az Alföldön. Megnéztük a lipicai lovak régebbi legeltető helyét is. Itt lepihentünk egy kissé.











Egyre több biciklis és gyalogtúrázó csoporttal találkoztunk. Elindultunk vissza a kocsihoz és most, kaptatónak menve, egyre melegebb lett az idő is. A kocsihoz érve, már több, más kocsi is volt ott. Beszálltunk és most lefelé kanyarogtunk a szédítő szakadékok szegélyén. Leértünk a Szalajka völgybe és itt egy vendéglőben megebédeltünk. A kaja finom volt, de szerintem igen drága.











A délutáni program a lipicai lovak megtekintése volt. Dórika, mint gyakorló lovas úrhölgy, be volt fizetve egy órás tereplovagolásra is. A próbakörök után, a lovas vezetőhölgy is nyeregbe pattant és eltűntek Dórival a hegyek között.

















Mi, addig míg vissza nem tértek, megcsodáltuk a tenyészméneket és a többi istállózott lovat, valamint a vetítőben megnézhettük a lipicai lovak történetét is. Egy óra után visszatértek a lovas hölgyek a túrából (Anita, mint volt lovas, nagyon sóvárgóan nézte őket). A lovak lemosása, ápolása után a csapatunk elment megnézni a kocsimúzeumot is.

Fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk vissza a szálláshelyünkre. Még volt időnk arra, hogy a La Contessa kastélyt és parkját is megcsodálhassuk.
















Este - fürdés és vacsi után - a szokásos kártyacsata ment. Ezen az estén mi, fiúk vittük a prímet. Én is tudtam nyerni néhány kört. A lányok hatalmas utócsatákat vívtak, élvezet volt nézni.



A következő napon a Szalajka völgy volt a terítéken. Kis vasúttal felrobogtunk a völgy felső részébe és onnan gyalog jöttünk le. Sajnos a Szalajka elég gyengén csordogált, így a Fátyol vízesés sem volt olyan látványos, mint amilyen lehetett volna.











Tovább menve a kiépített úton (sajnos nem hegyi ösvényen, amint én képzeltem) lestük a természeti szépségeket és a madarakat is. Széncinegék, erdei pintyek, fekete rigók voltak láthatóak, de ezt otthon is láthattuk volna.











Elértük később a pisztrángos tavakat is. Érdekes módon védték hálókkal a tavakat. A vízbe besütő napsugarakban néha átúsztak azok a híres pisztrángok (sebes és szivárványos).











Anita sólymász szeme a hegyek fölött kiszúrt néhány hollót is. Ezt követően megnéztük az Erdészeti Múzeumot is, ahol sok érdekes régi eszközt láthattunk.
Tovább haladva a kis állatsimogatóhoz értünk és itt Dóri elcsábított egy -két dámvadat egy kis zölddel.



















Egyre jobban közeledtünk a völgy aljához, de én nem tudtam megállni, hogy ne csináljak néhány fotót a zuborgókról. Nagyon tettszettek.

Amikor leértünk a völgybe, Anita emlék tárgyakat vett az otthoniaknak, mi pedig elkísértük Dórit bobozni.







A szálláshelyen az ebédet megettük és 14 óra körül elhagytuk a szállást. A szobák átadásakor nem egy öreg anyóka vette fel a pénzünket, hanem egy igen helyes \"szőke ciklon\". Nagyon erőltette, hogy többet fizessünk (először szezonbeli díjjal akart számolni, majd az előleg beszámításán próbált nyerni), de Laciról lepergett az összes kísérlete, mert előre kiszámolt mindent és a bizonylatokat is magával hozta.

Hazafelé sok rendőr kocsit láttunk. Később jöttünk rá, hogy a migráns helyzet miatti szigorítások (2015. 09. 15) előkészületeit látjuk.

Itthon a sípcsontom melletti izmok láza emlékeztetett rá, több nap után is, hogy a hegyekben jártam.


Üdv:
Endre