Szervusztok!

Vasárnap délután kimentem a paléi tavakhoz fotózni. Sajnos a hőmérő még mindig 32 Celsiusfokot mutatott. Azt gondoltam, hogy mivel már szeptember van, a nap melege hamar csökkeni fog. Nagyon nagyot tévedtem. Már kifele menet perzselt a nap. A bodzási útról lekanyarodtam a tenyésztelep mögé a földútra. Itt volt előszőr árnyék. Húztam egyet a hideg vízből és szépen végig távcsöveztem a területet. Már láttam, hogy a tó felől több szürke gém és egy nagykócsag is repül kifele a szántók felé. Nem értettem, hogy miért. Amikor odaértem a szivattyúházhoz és megtávcsöveztem a vizet, rájöttem. Két emberke éppen egy fotós lessátrat épített a külső és a belső tó közötti földnyelvre.

Na, - gondoltam - itt számomra nem terem babér. Elmegyek a földúton egy árnyékosabb részre, ahol víz is van és beülök valami jó kis helyre, hátha jön valami.

Elmenőben megálltam egy hatalmas nádfal mellett, ami a csatornában volt, a földút mellett. Remek hely volt. Teljesen a nádfalhoz húzodtam, így minden cuccom árnyékban volt. Előszőr gyurgyalagok jöttek, egészen közel a fejem felett repkedtek és hallatták jellegzetes, dallamos hangjukat. Távcsővel követtem őket. A hátfény miatt nagyon szépen látszottak a színeik. Nem vettem elő a fotó cuccot, mert nagyobb telét hoztam és ezzel nem bírtam volna befogni a repülő madarakat.

Érdekes dolgokat is láttam a levegőbe: egy magasan szálló utas szállító, később egy vitorlázó repülőgépet. Egyszer csak látom, hogy valami repül, forog a levegőbe, egyre süllyedve. Jobban megnéztem, hát láttam, hogy nád, vagy kukorica levelek repdesnek minden felé. Néha igen magasan is. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Egyszer csak a fejem felett, egészen közel elrepült néhány szürke gém, vissza a tavakra. Láttam, hogy elkezdenek beszállni, lassan ereszkedni.

Aha! Szabad a terep. Visszatekertem, és beültem a nád mellé. Néhány aszat bokort megmetszettem, hogy az optika előtt ne legyen túl zavaró homály. A nap sajnos végig a hátamra sütött.( A póló ingen keresztül is megkapott a nap). Az egylábú állványra ráraktam a fényképezőgépet, magamhoz vettem a távcsövet és elkezdődőtt a fényvadászat.

A felszerelésem: Fujifilm S5000 és hozzá egy RAynox 2,2x előtétlencse. Kis kereső távcső.

Sajnos a madarak nagyon nehezen jöttek vissza. A nagy kócsag sokáig a nádasom mellett volt. Vártam, hogy kijön elébem. Ki is jött, de elrepült a másik tóra fotózni nem tudtam. Sok szürke gémet, 3 bütykös hattyút, szárcsákat, récéket, barna rétihéját, kis vöcsköt, kis kócsagot láttam és fotóztam. Ajobb kezem felől a nádason túl valamilyen parti madár volt, de nem tudtam meghatározni, mert a szél állandóan bemozgatta a nádat a távcsövem elé. Valószínűsítem, hogy valamilyen cankó volt, már amit a távcsőben ki tudtam venni.

Amikor meguntam a dolgokat elkezdtem a szivattyúháznál a biciklimre pakolni a cuccokat. Motorzúgást hallottam, majd látom, hogy egy távcsöves emberke jön befelé. Üdvözöljük egymást. Már kezdek bemutatkozni, amikor feldereng, hogy nagyon ismerős az arca. Győri Zoli volt. Ő építette a lest a földnyelven. Egyes képeken rajta is van a les. Próbáljátok megtalálni! Egy jót beszélgettünk Zolival, majd elbúcsúztam és haza jöttem.

A képeket próbáltam javítgani, de a tapasztalat az, hogy még mindig túl távol vagyok a kép tárgyától, hiába a nagy gyújtótávolságú tele. A képnagyításakor széttesik a kép és elkezdődik a pixelháború.

Amúgy jó kis kiruccanás volt.

Üdv:

Endre

 Ui.:

Na látjátok a fekvő lest?

Az első és az utolsó képen van rajta!