Szervusztok!

 Ma (2011.07.27-én) úgy gondoltam kinézek egy kicsit a 47-es út melletti homokbányákhoz. Szépen, nyugodtan kikarikáztam, fegyvereim: a jó öreg Carena távcső, a Fujifilm S 5000 fényképező a Raynox 2,2-szerező előtéttel, egylábú állvány, és kis szék.

Szép, napfényes idő volt. Néha csodálkozva nézelődtem a bicikli út melletti fa- és bokorsorokat, mert alaposan megerősődtek mióta legútóbb erre jártam.

Nemsoká elértem a homokbánya tavakat és távcsővel végig pásztáztam őket. Az első tavon a szakadt homokfaltól a vízfelé benyúló homokpadon egy parti madár szaladgált, de a távolság olyan nagy volt, hogy a távcsővel nem bírtam egyértelműen meghatározni.

A nagyobb tavon tőkés récét láttam a fiókájával, majd egy kormos szerkő repült be a távcsővem látómezejébe. Néhány lyukat vettem észre a szemközti homokfalban,mely körül fecskék repdestek. Szépen a kis széket kinyitottam, leültem, az egy lábú állványt beállítottam, majd a távcsővet rögzítettem rajta. Ekkor közvetlenül mögöttem egy kocsi állt meg és Szűcs Peti és Erna kandikált ki belőle. Ez nagy meglepi volt, mert azt hittem, hogy a Maczelka-féle homokbányákban egyeztetnek az önkormányzattal, meg a tulajjal a parti fecske telepek ügyében.

Elmondták, hogy az önkormányzat nem ad pénzt, hanem azt javasolják, hogy alakítsunk egyesületet és így pályázzunk természetvédelmi pénzekre. Nekem elég sok fenntartásom van az egyesület alakítással kapcsolatban, de lehet, hogy tévedek. Augusztusban majd összejövünk és megbeszéljük a dolgot, aki benne van jöjjön el. Valószínűleg valamelyik gyűrűzésen beszéljük meg a dolgot.

Petiék elmentek, én pedig némi nézkédőlés után elindultam befele a beton úton. Récéket, gyurgyalagokat, fecskéket láttam a belsőbb tavakon. A vízideszkás pályán levő homokpadon pedig rengeteg sirályt láttam. Megint elkezdtem lecihelődni, de ekkor még nagyobb meglepetésemre a Körös-Maros Nemzeti Park terepjárója ment el mellettem, benne Kotymán Laci barátommal. Valami kulcsért ugrott be a bányamérnökségre, majd odaszólt nekem, hogy zárjam le a bringát és csatlakozzam hozzá. Így is tettem.

A vízideszkás pálya hátsó kapujánál mentünk be a kulccsal és egy kunhalmot néztünk meg. Ezen a kunhalmon 20 darabon felül számoltunk gyurgyalag fészkeket. Érdekes volt, hogy Laci miből állapította meg, hogy a vájat használt-e, vagy régi. Az egyik vájat előtt egy köpett volt, tele bogarak kitinpáncéljával, illetve a kaparásnyomokból is látható volt, hogy a fészeknek van-e lakója. A szalakóták felettünk repdestek, de lefotóznom ekkor még nem sikerült őket.

A területet elhagytuk és Laci a kulcsot leadta. Elmondta, hogy még elmegyünk Kopáncsra, majd a másik Gorzsára és ott is megnézzük a gyurgyalag fészkeket.

Kopáncson egy alaposan benőtt területen egyetlen gyurgyalag odú volt. Laci elmondta, hogy előző évben még hat vájat volt itt.

A következő célpontunk Gorzsa volt, de nem az, amire gondoltam. Egy másik területet is így hívnak a 47-es főút és Nagyfa körül.

A pontos helyet nem akarom leírni, hogy a terület zavartalansága biztosítva legyen. Itt egy szántó traktort követő hihetetlen mennyiségű madárseregre lette figyelmes. Fehér gólyák, sirályok, szürke és vörös gémek sokasága lepte el a területet. Előszőr egy félig elbontott kunhalmot néztünk meg. Itt is egyetlen friss járat volt csak, a sok régi mellett. Ezen a területen is alaposan felnőtt a gaz. A kunhalom egyik falában egy rókavárat is láttunk.

A következő terület egy a 47-es szélesítéséhez felhasznált homokbánya volt. Illetve homokbányák. Hihetetlen gazdag madárvilág volt itt.

Első lépésre egy kabasólyom repült át felettünk. Távolabb barna rétihéják libegtek át a terület felett, a homokbánya alján levő, hatalmas vízfelületen kb 400 szárcsa, kis vöcskök, bíbicek, gólyatöcsök, a sásos részen nagy kócsagok és gémek voltak, a fasorból örvös galamb repült fel. Sajnos a homokfalat a bürök teljesen benőtte.

Ezután jött a főnyeremény. A másik homokbánya. Laci éppen mondta, hogy itt lesz művészet megtalálni a gyurgyalagokat. Na, hát ő megtalálta. A művész úr belehibázott a közepébe. A homokbány úgy nézett ki, mint egy körbástya, a belsejében vizes, sásos élőhellyel. Récék, szárcsák, parti fecskék és természetesen gyurgyalagok. Összesen 42 db friss járatot számolt össze Laci. A madarak felettünk repdestek, de kutya nehéz volt a nagy gyújtótávolságú telével a repülő madarakat befogni. Rengeteg üres sorozatot lőttem el. A gyönyörű, színpompás madarak távcsövezése ilyen közelről felejthetetlen élmény volt nekem. Mindik más és más szögben kapták repülés közben a fényt.

Ezután befejeztük a madarászatot és Laci visszavitt a bicajomhoz. Még megvolt.

Ez egy jó madarásznap volt. Kívánok nektek hasonló szépeket!

Üdv:

Endre