Szervusztok!

 Ma hajnalban kibicajoztam a téglagyári kubikokhoz. A helyszínre érve láttam, hogy senki sincs kint a gyűrűzők közül. A kirakott, összegöngyölt hálókat és a karókat észrevettem. Gondoltam, hogy az erős szél miatt később lesz madárgyűrűzés.

Az előállt helyzetet kihasználva elhatároztam, hogy körbenézem a tavakat. Lassan, andalogva bejártam a területet és elmondhatom, hogy nem bántam meg.

A bicajt lezártam és a kis székkel és az egylábú fotóállvánnyal elindultam a terület hátsó része felé. Feltűnt, hogy rengeteg a kakukk és közelre bevárnak. A sok füsti fecske és a fiókákat etető cinegékről is meg kell emlékeznem. Jobbra a tó felett átrepült, majd a nádba ereszkedett egy törpegém. Balra a vízállásos területen, a nádas felett körözött egy barna rétihéja tojó. Hirtelen a fejem fölött átrepült egy csomó seregély is. Ahogy az út elfordul balra, a terület hátsó része irányába, megálltam és a kis széket magam alá húzva elkezdtem a tavat és a nádast figyelni. A tó fölött egy fiatal vörös gém repült át, nagyon nem tetszett neki az erős szél.

 A tó fölött egy barna rétihéja hím is átvitorlázott.

A törpegémet ismét megláttam, amikor egy kicsit odébb beszált ismét a nádba.

A viharos szél majdnem hagyatt lökött a széken, így inkább összecihelődtem és elindultam hátra. Az árnyékos bokrok között hirtelen feltűnt, hogy rengeteg a kis kék légivadász nevezetű szitakötő. Egyet lefotóztam nektek. Rákattintva a képre nagyobb kivágásban is megláthatjátok.

A szitakötő után elkapott a kedv a makrófotózás után, így került megörökítésre a zengő légy és a kis hangya találkozása a mezei katáng virágjában.

Hátrafelé menve beültem a kis székkel a nádas árnyékába. Tengelicék, kakukkok, seregélyek, rétihéják adták a megfigyelési élmény javát.

Vissza felé menve a nádból madárhangokat halottam. Később jöttem rá, hogy ezek a fiatal szárcsák hangjai voltak. A kilátó felé visszasétálva ismét kakukkokat láttam.

A kilátó mellett jobbra elfordulva lesétáltam a tó partjára. A nádfal mögül leskelődve észrevettem, hogy a tó túlsó végében sok szárcsa van. Előttem, a közelebbi vízterületen egy kis vöcsköt is észrevettem.

Az úton tovább haladva a bokrok közül éles kis madárhangokat halottam. Óvatosan a bokrok felé lépdelve, hirtelen előttem két lépésre, egy fiatal tövisszúró kölökmadár ült ki, a másik elrepült. Ez a bizalmasabb sem sokáig állta a randa képemet, a másik után repült. Az egészen közelről való megfigyelés élményén fellelkesülve tovább mentem. A kopjafánál balra vettem az irányt és később egy fapadra állva átnéztem a nádfal felett a tóra. Túl sok mindent nem láttam, mert a szél szinte rám nyomta a nádfalat, a tövcső előtt vibráltak  a zöld és még zöldebb foltok.

Egy távolabb levő padra kiülve azonban, amely előtt a nád igen alacsony volt, jól ráláttam a tóra. Az egylábú állványra rátéve a távcsövet a tomboló szél sem mozgatta a látóteret. Előttem egy eddig észre nem vett kis vöcsök a két úszkáló, apró fiókáját etette. Lebukás, fellöködés, etetés,visszabukás. Újra és újra. Még nézni is fárasztó volt. A két apróság, ahogy a szülőmadár felbukkant, rástartoltak és ahogy néztem, az kapott kaját amelyik hamarabb odaért.

A kilátó felé nézve egy szárcsát és már anyányi fiókáját vettem észre. A hátfénybe jól látszottak a színek és a határozó bélyegek, a fiatal madár és a kifejlett madár tollazatának a különbsége is szembetűnő volt.

Később tovább mentem és az árnyékos bokrok között egy szép virágra figyeltem fel, ami szerintem a réti imola volt.

Nézzétek meg ti is!

 A fejem nagyon húz az ágy felé. Elálmosodtam. Annyit még, hogy a nagy fás tavon megfigyeltem a költő búbos vöcsköket, akik mellett ott volt az anyányi, csíkos fejű fiatal is, valamint a két bütykös hattyút a két szürke tollú fiókáikkal.

Ezeket 20 lépésre becserkésztem, közvetlenül előttem tollászkodtak a nádban. Én a sűrű ágak közötti résen tudtam megfigyelni őket.

Hát ennyit a mai napról!

Üdv:

Endre