Szervusztok!

 Ma (2011.08.22) hajnalban kimentem a város szélén levő nádashoz nézelődni.

Pirkadatkor már egy bokor tövében ültem a kihajtható kis széken és az egylábú állványra támasztottam a távcsövemet. (Sárga pont a megfigyelési hely). A napfényt hátba kaptam. A megfigyelési pont egy töltésen van és a nádas alattam terült el.

A hajnali madármozgás alatta maradt a várakozásomnak.

Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző fajok különböző időben "keltek fel" és jelentek meg.

Voltak fajok, amik másodpercekre villantak fel a távcsővem látómezejébe, így meghatározni nem tudtam őket.

A legelső megfigyelésem egy barna rétihéja hím volt, mely pirkadatkor a nádasban levő pihenőhelyéről szállt fel. Érdekes volt, hogy a napfelkelte előtt és alatt mennyi madárhang hallatszott. Ez alapján is lehetne határozni, ha az ember jól ismerné őket.

A rétihéja után sorba tűntek elő nádiposzáták, mezei verebek, füsti fecskék. A legnagyobb számban azonban a dankasirályok jelentek meg, amelyek nyugatról keletre repültek ékalakú, nagy csoportokban, vagy 2-3 fős kis csapatban. Lassú, nyugodt szárnycsapásokkal vonultak el.

Később néhány galamb keringett a terület fölött. Ezután észak-keleti irányból egy karvaly tűnt fel. Gyors szárnycsapások és rövid siklások váltották egymást a röptében. A balkéz felőli fákon a cinegék riadóztattak. El is repült nyugatnak.

A nyugalom időszaka következett. Székem alól mocorgást észleltem. A tettest nem láttam meg a vállig érő fűben, valószínű egér, vagy pocok volt.

A távcsővemmel pásztázva megakadt a szemem az egyik nádasban levő bokor ágán. Egy barna rétihéja volt rajta. Sárga lába szinte világított a ráeső, hajnali nap fényében. Érdekes módon mintha valamit szedegetett volna a faágakról, vagy csak a csőrét tisztogatta? A madarat nem láttam berepülni, de ez nem jelentett semmit, mert lehet, hogy éppen másfelé néztem, amikor megérkezett.

A fecskék közvetlenül felettem nyílaltak, valószínű a szúnyogokat szedegették. Az átrepülő kis madarak közül tengeliceket figyeltem meg.

Az erősődő napsugárzás miatt úgy döntöttem elindulok haza. Már reggel 7 óra volt. Összecihelődtem és elindultam a bicajjal a város felé. A várostábla melletti villanyoszlopon egy fehér gólya állt. A szembe kapott napfény gyönyörűen kirajzolta a fekete kontúrját. Tollászkodott és élvezte a nap erejét. Olyan volt, mintha a várost őrizte volna.

Üdv:

Endre