Sziasztok!

A tegnapi kellemes sétát megismétlendő, ma délután is kimentem a hóesésben, a meleg vizes csatornához.

A laktanya előtti úton baktattam végig. Alaposan figyeltem, de egy átrepülő galambon kívül semmit nem vettem észre. A hó szépen szállingózott és a szél is fújdogált. A csatornánál megálltam a nádas takarásában és ránéztem a vízre.

A közelben néhány vízityúk veszekedett. A gőztől azonban csak az egyiket tudtam lencsevégre kapni. Azt is nehezen.

 Később tovább haladva egy vörösbegyre lettem figyelmes. Sajnos a kis gépemet vittem ki, így nem tudtam közeli képet csinálni róla.

Messzebb, a kifolyónál több tőkés réce lebzselt, néhány vízityúkocska társaságában. Elhatároztam, hogy megviccelem őket és egy közeli fotót csinálok a csapatról. Megnéztem, hogy melyik bokor van egy irányba a kifolyóval és egy nagy vargabetűvel oda kanyarodtam, a csatornapartot elhagyva. Azonban nem számoltam azzal, hogy a lépteim alatt a hó ropog. Amikor hirtelen kibukkantam a "felajzott" fényképezőgéppel a kezemben a kifolyónál, a rucák már jóval odább voltak, a vízityúkokkal egyetemben. Nagy sóhajjal kimentem a csatornapartra és ekkor, szinte a lábam alól repült ki egy vízityúk.

A tujáknál halk kis hangocskákat hallottam. Sárgafejű királykák voltak. Hosszan kerestem őket a hó alatt kornyadozó ágak között. Néha egy-egy ágról hópamacsok hullottak le. Ekkor jöttem rá, hogy ott mozognak a királykák. Nagy nehezen végre megpillantottam őket. Sajnos fotózni reménytelen volt, akár csak az ökörszemet. Egy pillanatra felbukkant a vízpartján, majd megint eltűnt. Olyan nyomtalanul, mintha ott sem lett volna. Távcsővel sem mindig tudtam követni, nemhogy fényképezőgéppel.

A híd felé tartottam, amikor két gyerkőc, az oldalsó úton a hídra tekert és visongásukra hatalmas madárfelhő emelkedett ki a csatornából. Legalább 60 tőkés réce és egy szürke gém repült fel.

-Na, - mondtam magamban - nem is érdemes már tovább menni. Azért csak tovább mentem és baloldalt egy nyuszkóra figyeltem fel, aki zavartalanul bóklászott a havas mezőn. Egy darabig néztem a távcsővön, aztán tovább mentem. A hídnál, jobb kéz fele, kissé messzebb, mintha őzeket láttam volna. Rájuk néztem, de legnagyobb meglepetésemre nem őzek voltak.

 Szürke gémek gubbasztottak mozdulatlanul. Vajon mit csinálhatnak? Nem tudtam rájönni.

A hídra felmentem és végig néztem a vizet. A gőzfelhőben megláttam, hogy a felzavart rucacsapat beszállt a vízre.

Elindultam visszafelé. Hirtelen a fasor előtt egy ragadozó repült el és felszállt valamelyik villanyoszlopra. Alaposan végignéztem az oszlopokat a távcsővel, de csak nem tudtam meglátni. Végül még is csak meglett.

 Ugye látjátok?  Neeem???!!!

Na, majd talán így:

Vörös vércse kék mezőben. Hát elég sok időmbe került a nyílt területen becserkelni, de meglett. Sajnos a nagy telémet otthon hagytam, arra gondolva, hogy a csatornán úgy sem kell messzire "lőni".

A szürkület hirtelen lepett meg, mert a hó fehérsége megtévesztett. A víztisztító bejáratánál, még egy vízityúkocska rám ijesztett. Valószínű éjszakázó helyén zavartam fel.

Körbe akartam menni a vasúti híd alatt. Úgy is cselekedtem, de a szürkület a megfigyelést és fotózást már nem tette lehetővé. A madarak is elültek. Az Aldi mögött voltam már, amikor a közvilágítás kigyulladt és narancsos fénnyel vonta be a tájat.

Jó kis séta volt, madarászkodni is jól esett.

Gyerünk kifele a szobából, irodából, mert nem soká vége a szép havas időszaknak!

Üdv:

Endre