Szervusztok!

Névnapom alkalmából úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a "szobagőzt", amit a VTE honlap készítése jelentett.

Arra gondoltam, hogy a 47-es melletti homokbányát nézem meg, ahol sok víz van. Ebben a szárazságban hátha van rajta valami. Utána a kopáncsi szikkasztókhoz nézek le, majd a bodzási úton visszajövök.

A homokbányák felé tekerve, az Anno vendégfogadónál 2 egerészölyv kakaskodott egymással a levegőben. Az erős napsütésben gyönyörűen látszottak.

A homokbányánál óvatosan leszálltam a bicajról és úgy mentem az első tó felé.Tőkés récéket, szürke gémet, mezei verebeket, tövisszúró gébicseket láttam. Távcsövezés közben észrevettem, hogy a tó szélében sötét árnyak mozognak a vízben. A tó fölé belógó fűvek magvakat szórtak a vízbe és ezeket ették a halak. Néha a hátuk is kilátszott. Volt olyan is, hogy kiúszott a homokpadkára és alig tudott visszakecmeregni. A nagy dolog azonban az volt, hogy a villanyvezetéken egy ismerős madár sziluettjét láttam meg. A távcső alapján igazolódott a dolog: valóban gyurgyalagot láttam. Megpróbáltam becserkészni, de nem ment a dolog.

Beljebb tekerve egyre több gyurgyalagot és parti fecskét láttam. A homok bányák falában egyre több lyukat vettem észre, ahogy beljebb mentem és nézelődtem.

Végül észrevettem, hogy egész közel az úthoz van egy homokhasadék és ebbe rendszeresen bele-belerepülnek a gyurgyalagok. Megpróbáltam fotózni a dög melegben és ez jött ki:

 Nagyítsatok rá! Ott van a kirepülő gyurgyalag!

Ez meg itt a berepülő. Elgondolkodtam, hogy ha a "bicaj kormánya mellől" lehet fotózni, talán megérné jobban ráállni a gyurgyalag fotózására. Sajnos a forgalom elég nagy volt, illetve a bányaterületre bemenni nem szabad engedély nélkül.

Később a villanyvezetéken több gyurgyalagot is észrevettem, becserkésztem, lefotóztam, de érthetetlen okból a gépem a memória kártyán nem rögzítette.

A kopáncsi szikkasztóknál a tövisszúró gébicsek éppen röptették a fiókákat, vagy valami hasonló lehetett. Mert nagy csettegés és fiatal tövisszúró dömping volt a legelő karámjának oszlopain.

Sajnos a szikkasztókat teljesen fel verte a gaz. Íme:

  A bodzási út felé tekerve többször megütötte a fülem a vadgerle búgása. Nagyon szeretem a hangját. Teljesen más, mint a balkáni gerléé.

A bodzási úton még gondolkodtam, hogy beugorja-e a paléi tavakhoz, de a meleg már megint kezdett nehezen kibírhatóvá válni. Így haza mentem.

Ebéd után elmentem megnézni Dr. Kőhegyi Ferenc fotó kiállítását a Ginkgó szállodába. Lelkes Pista bácsi ajánlásával történt a fotó kiállítás. Én a Zrínyi u-i patikában szereztem róla tudomást. Kiderült, hogy az aki éppen kiszolgált, az Kőhegyi Dr. Figyelmébe ajánlottam szeretett egyesületünket is.

A kiállítás nagyon szép volt. Nekem a képsorozatai (gólyatöcs, reggeli halászat), valamint a lélegzet elállító tájképei tetszettek.

Ajánlom mindenkinek!

Üdv:

Endre