Szervusztok!

Az esős időszak nagy reményekkel töltött el, a csukázással kapcsolatban. Sajnos nem jött be a megérzés. Két alkalommal is próbálkoztam ragadozó halakra, de mind a kettő betli lett.

Horgásznaplóm bejegyzései:
- 2019. 05. 11.:
'E-biciklivel mentem ki. A helyig eveztem. Ott szereltem. Sok a nyárfaszösz. A hal jól húzta a cuccot. Utána viszont csak maszatolások voltak. Próbáltam kenyérhéjat lebegtetni. Egy kapásra volt jó, de nem lett meg. Nagy balin rablások voltak. A konzervdoboz támolygóval mártogattam, de nem volt kapás.'


- 2019.05. 16.:
'Viszonylag sokan voltak a horgászok. Sok volt a törpeharcsa tetem is. Teljes a kapástalanság. Egy fickót láttam pontyot fogni. A többi pecás csak panaszkodott. Néhány rablás is volt. A mártogató műcsalizás teljesen eredménytelen. Egy kis támolygó villantót fogtam ki, ami be volt szakadva.'

Ez az utóbbi dolog is arra utal, hogy a holtág üdülői része agyon van horgászva, pergetve. Ilyen körülmények között, valamilyen új műcsali kellene, amit a csukák még nem ismernek.
Az is elgondolkodtató, hogy a békés halazás, keszegezés is teljesen leült, reménytelen. A sok törpeharcsa tetem is jelzi, hogy valami nincs rendben a vízzel. Van aki örül a törpepusztulásnak és elfelejti, hogy ezek is élőlények, amik már a rendszer részei. A sok bomló tetem, a víz melegedésével berobbantja a baktérium és alga feldúsulást és oxigénhiányhoz fog vezetni. Ez pedig általános halpusztuláshoz. Akkor aztán foghatjuk a drága területi jegyünket és kitörölhetjük vele a hátsó fertályunkat.
Érdekes, hogy a régi naplókat visszanézve, 2012-2013 óta, mindig van teljesen kapástalan, maszatolós időszak is. 2012 évben szintén rengeteg törpeharcsa pusztult el. Több esetben a keszegeken, de főleg a pontyokon, fekélyes foltok jelentek meg.

Az ókoriak is tudták azonban azt, hogy csak egyetlen dolog örök és állandó: a VÁLTOZÁS.
Reméljük, hogy kedvezőbb változások jönnek.

Üdv: Endre