Szervusztok!

Végre itt a tél. Télen nem tavasz van, hanem végre tél. Rend a lelke mindennek.

Imádom a havat. A hidegben a szűz havat, amit a talpam alatt "rop-rop", halkan ropog.

Az első dolgom volt, hogy a kertben a megyfára kitettem a félbe vágott diókat és a madáretetőket teletöltöttem. Ezek után a kötelező hólapátolás következett.

Majd felcihelődtem és kimentem a melegvizes csatornára. A körforgalomig csak a hideg, csípős, szembe szél okozott problémát, utána már a féllábszárig-térdig érő hó is. Remek kis testedzés a mély hóban gyalogolni. Igen alaposan kimelegedtem tőle.

A csatornán rengeteg a tőkés réce. Kb. 30-40 db-ot számoltam össze. A mély hó miatt csak a szennyvíz telep végéig mentem el. A hó folyamatosan esett.

Egy ölyvet, 1 karvalyt,1 fekete rigót, számtalan vízityúkot láttam.

Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy a kilélegzett levegőben levő melegebb pára a kis távcső fém részein kicsapódott és szinte rögtön odafagyott. Előszőr nem értettem, hogy mi a csuda van a távcső élesség állító gombjával. Ennek meg előzésére megpróbálom, hogy vékonyan műszerolajjal, vagy parafinnal megkennem a gomb tengelyét. Hátha ér valamit.

A másik tapasztalatom az volt, hogy a hóesésben a távcsőben a látótávolság drasztikusan "összement". Főleg a kis kárókatona és a tőkés récék röptének követésénél tapasztaltam, hogy mintha szürke ködfügöny mögé repültek volna a madarak, majd eltűntek.

Azt gondoltam visszafele könnyebb lesz az utam. Tévedtem. A folyamatos hóesés szinte teljesen eltűntette a nyomaimat. Némely szakaszon már alig bírtam emelni a lábam és nagyon elfáradtam, mire haza értem. ( Mi lenne velem egy Antarktisz-túrán? Hmmm... , Scott kapitány,Amudsen kemény gyerekek lehettek!)

A táj hangulata, csöndje csodásvolt. A szemetet a hólepel jótékonyan elfedte. Összeségében nagyon klassz volt.

Üdv:

Endre