Szervusztok!

----------------------------- MMM felmérés---------------------------------

 Kosztolányi Lacival megcsináltuk a területén az MMM felmérést. Bocsás meg Gábor, de viszonylag gyorsan akartunk végezni, így kimaradtál ebből.

A bodzási úton, a vasút utáni első, jobb oldali földúton mentünk le. Már itt 2 egerészölyvet és sok cinkét láttunk. Az első felmérési ponton őszapók, cinegék, ölyvek voltak. A 2.,vasút melleti felmérési ponton 3 egerészölyv volt. Hallottunk fácán kakattolást, de nem láttuk őket. Jobb oldalt 4 nyári lúd húzott el a fejünk felett. Hangjuk alapján határoztam őket.

A kis erdő következett. Itt a csatornánál, fekete rigót, cinegéket, zöldikéket láttunk. Az erdő végénél sok fenyő rigó volt. Az útra előttünk egy vegyes csapat szállt, amibe fenyőpintyek és zöldikék, valamint néhány sordély is volt. Itt is folyamatosan hallottuk a "Kiőőő, kiőő" hangokat az egerészölyvektől. Amint kiértünk a régi tiszai útra,bal oldalt két 30-30 fős tengelic csapat repült el mellettünk, hallatva a jellegzetes hangjukat.

Eddig a föld fagyott volt, de a régi tiszai úton haladva már érezhető volt, hogy a talaj kezd felengedni. Egyre nőtt a "bocskorunk". A következő felmérési ponton nem madarakat, hanem egy 9 fős őz rudlit láttunk. A régi tiszai útról visszafelé haladva hallottuk és láttuk is, hogy -sajnos- a szép öreg fákat vágják,mintha mér ezernyi lenne belőle. Az elcsúfított fasorok igen csak lelohasztották a kedvem.

Tovább az úton egy kis, csenevész bokor ágán láttunk egy egyensúlyozó ölyvet. Később azonban a nádsáv felett egy világos szürke madár tűnt fel fekete kézevezőkkel. Távolabb egy ugyanolyan csak barnában. A látcsőben látottak alapján kékes rétihéja hímnek és tojónak határoztam.

Vissza felé menve beugrottunk a paléi ülepítő tóra is, de egy vékony sáv kivételével a víz teteje be volt fagyva. Egy árva madár sem volt ott.

A gyalogtúra vége felé próbáltunk kivakarózni a sárból, kevés sikerrel.

---------------------------------Kása erdői megemlékezés ----------------------------------------

Volt egyszer egy Kása erdő ... Már csak emlékezetemben élnek, a nagy havas erdőben való kellemes csatangolások. A járható ösvények és a sok madár, a megkapó hangulat.

Lacival, a haverjával, és az ő lányaikkal együtt ( 5-en) vágtunk neki a sétának. Én fekete harkályt szerettem volna lencse végre kapni, de nem nagyon mutatkoztak. A cinegéken kívül nem sok madár volt az erdőben. Nem is csodálkoztam, mert a kivágott nagy fák és a letarolt aljnövényzet, valamint a távolból zúgó stillfűrész nem igazán vonza a madáréletet.

Elhatároztuk, hogy a csatornához kimegyünk. A csatornánál a lányok "vadalmát" szedtek. Én odébb egy a csatorna fölé nyúló ágon leskelődő egerészölyvre lettem figyelmes és becserkésztem. Mikor a fotócuccot elkezdtem "célra tartani" a madár berepült az erdőbe. Közben Laci haverja a kibetonozott csatorna alján észrevett valamit. Nézzétek meg ti is a képet!

 Visszasétáltunk a csatorna mellett a Liget sorig. Laci több nyárfában odúkat vett észre. Az egyikből egy kis széncinege kukucskált ki. Egy nagyobb ovális odút is láttam, de akkor nem tudtam, hogy micsoda.Később egy természetfilmen láttam, hogy ez bizony a fekete harkály által készített odú. Kellemes séta volt, de a szívem nagyon fáj a kivágott fák miatt. Akkor érzi az ember igazán, hogy valami fontos volt az életében, ha az már nincs.

--------------- A 47-es fő út mellett -----------------------------------------------------------------

Vasárnap, ebéd után, gondoltam kibicajozok körülnézni  a januári verőfényben.

A bicikli út mellett ki akartam menni a FŐ VÁLL Homokbányákhoz. Csak a fotós cuccot vittem. (Fuji Finepix HS 20)

A bicikli út mellett is láttam, hogy gallyaznak és fát vágnak, de hogy milyen szisztéma szerint, arra még nem jöttem rá. A szépen láthatóvá tett szemetet otthagyva, a levágott gallyakkal együtt, igen felemelő "tájképben" gyönyörködhettem.

Az első madarak egy csapat cinege volt. A vasút túl oldalán fejszecsapások zuhogtak. Gyorsan tovább álltam. Egy egerészölyv a fejem felett repült át érdekes fényben. Sajnos biciklizés közben fotózni még nem vagyok képes, de sokszor gondoltam rá, hogy a kormányt elengedve, a kamerába nézve csinálom meg a "nagy képet". Ez még artista mutatványként is világszenzáció lehetne.

Végig lokátoroztam a bicajutat,de a tavakig nem volt semmi ami számít(néhány galambkivételével).

A tavakon azonban rengeteg a réce. Én csak tőkés récéket láttam, de a távolabbi récék között érdekességek is lehettek. Egy egerészölyv a mellettem levő villanypóznán landolt, a legszebb fényben. Amikor mozdultam már ment is tovább a récék fölé.

 Kifele jövet elhatároztam, hogy ránézek a szikkasztó tavakra Kopáncson. Egy jó kis bicajozás után megálltam egy nádsávnál és a rengeteg tengelice a fejem felett húzott át a 47-es másik oldalán álló fákra. A szikkasztón semmi nem volt. Csak ölyvek. Hihetetlen, hogy nem veszem észre őket. Megálltam és szinte közvetlenül előttem egy ág szárnyat bont és elrepül. Ezt még legalább 3- szor játszották meg  velem az ölyvek.

Hazafelé már nagyon fáztam.2,5 órát voltam kint. Jobban fel kell öltözni!

Üdv: Endre