Szervusztok!

Alaposan megcsúsztam az ünnepi mászkálások leírásával, de ez van.

Karácsonykor körbenéztem a Kása erdőben. A fekete gólya fészket is megtaláltam,amiről azt hittünk Lacival, hogy elpusztult. Kiderült, hogy csak elmentünk mellette.

Az erdőben rengeteg volt az őz. Lépten-nyomon felzavartam egy-egy kisebb csapatot. A fekete harkályok is nagyon mozogtak, na meg a kutyasétáltatók. A lovasok nyomára is rábukkantam, de nem láttam őket.

 Természetesen a fatolvajok is dolgoztak keményen. Minden felé látszottak a friss favágások nyomai.

 Nagyon utálom őket! Természetesen nem csak ilyen, hanem érdekesebb látnivaló is volt az erdőben.

 Ezt a torzót nyomban elneveztem "manóvárnak", olyan érdekes gömbölyű formája van. Mások is vonzódnak a facsonkokhoz.

 Valósággal körbe furkálta a rönköt a kis jószág. Körtáncot járt? Talán vakond, vagy pocok lehetett?

Sajnos az erdőben mások is járkáltak. A kellemes hangulat gyorsan tovatűnt. Az üvöltöző kölköktől zengett az egész erdő. Valami felnőtt is lehetett velük. Próbáltam elkerülni őket, de utolértek. Sőt két kis "szarnadrág" utánam futott és üvöltözve kérdezték, hogy merre van a "kivezető út" az erdőből. Köszönés, bemutatkozás, segítségkérés ....? Ugyan, ezek a kölkök ezt nem ismerik már. Elég ingerülten szóltam vissza, hogy "nem látod, rajta állsz". Még én legyek udvarias ezekkel? Vajon hol van ezeken a hangerő szabályozó? Miért kell úgy üvölteni, mint a fába szorult féreg? Nem értem. Nagyon viszketett a tenyerem.

Lassan továbbmentem és megnyugodtam. Minden felé kopácsolásokat hallottam, de ez zene volt füleimnek. Nagy fakopáncsok keresték a minden napi betevőt.

Nagyon érdekes volt, hogy ilyen decemberi erdőt még nem láttam eddig. Mindenfelé amerre néztem, üdezöld volt az erdő alja.

 Ó, hol vagytok régi, hófehér, sejtelmes, csendes karácsonyi erdők? A teljes felmelegedés a múlt homályába taszította őket.

Üdv:

Endre