Szervusztok!

Először is :

MINDENKINEK BÉKÉS ÉS KELLEMES KARÁCSONYT, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Karácsony estéje előtt, úgy gondoltam kimegyek a Kása erdőbe, körbenézni.

Bicajjal terveztem a kört úgy, hogy az erdőbe a Ligetsornál besétálok és visszajövök,

majd bicajra pattanva eltekerek a nádashoz.

 Ezután a kishomoki területen keresztül vissza jövök a Nagy András János utcán és ismét a Kása erdőn át ki a Hóvirág utcára.

A Kása erdő szélén nagy mozgás volt. Elsőként fekete harkály hangját hallottam. Majd szajkókat. Az egyik szajkót meg is pillantottam néhány pillanatra. A fakopáncsok nagyon dolgoztak. Az egész út alatt ezekből láttam a legtöbbet. Több fakopáncsot is sikerült lencsevégre kapni, de a fekete harkályt nem. Többször láttam, sőt egy ízben felém jött, de a távolság még így is túl nagy volt. Érezhetően a tavasz lengte be az erdőt. Az egyik útmenti pocsolyában egy szajkó fürdött nagy élvezettel. Sajnos nem tudtam elég közel menni, távolról csettegtettem a fényképező gépet. Közelebb menve, felrepült és csak utána tudtam "lőni" egy képet.

 A közelben a fakopáncsok nagyon veszekedtek, ehhez a szajkók is csatlakoztak később. Néhány széncinege is hangicsált a bokrokban. Az egyik nyíladékban őzeket láttam, akik az üdezöld növényzetet habzsolták.

 Kettőt láttam, de később a távcsővel egy furcsa dologra lettem figyelmes. A hozzám közelebb eső fának mintha őz feje nőtt volna. A fatörzs mögött álló őznek csak a feje látszott, de az maga volt a megfeszült figyelem. Az orra, a szemei, a fülei mind-mind felém álltak. Lassan elővettem a fényképező gépet, de már nem volt ott, mikor ráirányoztam a lencsét. Így a távolabbi kettőt kaptam le.

 A régi úttörőtábor helye felé menve lágy füttyentésekre lettem figyelmes. Süvöltők voltak. Megálltam nézelődni és éppen a fejem feletti, magas ágra ült egy szép, színes süvöltő fiú.Sajnos csak alulról volt látható és a nyakam is majd kitört, annyira felettem volt. Így nem tudtam lefotózni. Az út igen saras volt, a tábor helye felé nem mentem be. Visszafordultam. Kifele menet egy őszapó csapatot láttam és persze a fakopáncsokat.

Egy gyerekkocsis, kutyás emberke jött befelé az erdőbe. A füléhez egy mobiltelefon volt odanőve. Az ünnep ellenére (vagy talán épp miatta) elég borús arca volt a hapsinak. Amikor az erdőből kiértem, felkaptam a bicajra és irány a nádas.

Hát erre kijön velem szembe?!

Fejes Pista teker nagyban, kedves tagtársunk. Rövid üdvözlés után, elsuhantunk egymás mellett.

A nádas nagy csalódás volt, mert a nádban mozgó kékcinegéken kívül semmit nem láttam.

Kishomok felé tekerve a több egerészölyvet hallottam, majd egyet közvetlenül láttam is. Felült egy fára. Ismét fotózási kísérletet tettem. A terv, hogy a lövésre kész géppel a nyakamban, egy előre kinézett ponton megállok és azonnal rácsettintek a fényképező géppel. Nem várt be.
Viszont fakopáncs az volt, ugyanazon a fán. Így ő lett a kép tárgya.

A Hóvirág utcáig aztán már nem láttam érdekeset.

Üdv:
Endre