Sziasztok!

Előző hétvégén kimentem a Kása erdőbe. Kivételesen nem madarászni, hanem nyomokat keresni. Hát inkább madarászat lett belőle.

Az erdőben igen sok jel mutat arra, hogy a vakondokok nagyon dolgoznak.

A nyomvadászat azonban az erdőben igen nehéz. Mindent avar borított, a lábnyomok nem látszottak. A volt úttörő tábor útjáról átmentem a csatorna felé.

A sok szeméten kívül csak ilyen nyomokat találtam:

A csatornapart felé közelítve nagyon halk kopogásra figyeltem fel. Egy fekete harkály dolgozott mellettem egy fa törzsén, igen közelről. Persze, most is csak a kis fényképezőgépem volt velem. Ezzel próbáltam képet csinálni, de a harkály elrepült és egy távolabbi fatörzsről méltatlankodott rám: Pííűű- pííűű.

A csatorna partján álló magas fa tetejéről nagy zsibongást hallottam. Rengeteg tengelic volt az. 

A csatorna partjára kiérve nem a parton, hanem a kis erdei ösvényen haladtam tovább. Fekete rigók és széncinegék kerültek elém.

Később igen kellemetlen meglepetés ért. Rádió szólt, füst szállt fel az erdőből. Ágropogást és beszélgetést hallottam, valamint valami tákolmányokat  láttam.

 Kiderült hajléktalanok tanyáznak az erdőben.

És most újra kezdem a Kása erdő feletti sirató éneket:

Nem elég, hogy irtják az erdőt, fatolvajok vannak, hogy lovasok vágják össze a gyalogutakat, hogy kutyások szabadon engedett kutyái zargatják a sétálókat, hogy tele van minden szeméttel, hogy a kivágott fák helyén feljön a gyalogakác, hogy a cserkészutak tele vannak ággal, gallyal és falevéllel, a régi ösvények eltűnnek, hogy az erdőn át lehet látni egyik végéről a másikig, még a hajléktalanok is befészkelték magukat az erdőbe.

Mit lehet itt csinálni? Mit kellene tennem, hogy a régi erdei séták hangulatát visszahozzam? Mi az, amitől ez az erdő újra PARK erdő lenne?

Nem tudom.

Bánatosan tovább mentem. Visszatértem a tábor felé vezető útra és besétáltam a földútra. Lovaskocsi és ló nyomokat találtam, na meg traktornyomokat. Néha olyan mélyek voltak, hogy gyalog is alig lehetett kikerülni.

Az egyik keresztútnál egy biciklis-kutyás emberkébe botlottam. Ment mindegyikünk szótlanul tovább.

Végre az erdő felső sarkánál kezdett megjelenni az erdei HANGULAT. Egy őz figyelt felém, mozdulatlanul. Alaposan megnéztük egymást. Utána kényelmesen elfordult és bebaktatott a bokrok közé. Úgy gondoltam, hogy az őz helyén, majd találok nyomokat. Odamentem és egy másik őz átugrott előttem és az előző őz után ment.

Nem mentek messze. Egész közelről nézegettük egymást. Később - a figyelés alatt - rájöttem egy egész őzcsapat mozog a sűrűben.

Végre nyomot is találtam.

 Jól látszik, hogy a hátsó láb az első láb nyomába lép, egy kicsit előrébb. Állítólag ez járásra, vagy ügetésre utal.

Tovább mentem és egy még nagyobb rudlit riasztottam fel. Átugrottak előttem, de az egyik a nagy rohanásban félkör ívben mellém futott. A többieket figyelte, majd amikor megmozdultam zavartan rám nézett és lassan  tovább baktatott.

Én is lassan kimentem a csatornapartra. Épp egy kutyasétáltató orra előtt bukkantam ki. Szép csöndben elsétáltunk egymás mellett. Ez a hölgy legalább pórázon sétáltatta a kutyáját. A következő már nem.

Előtte a fákon kergetőző nagy fakopáncsokat figyeltem meg.

Komolyan! Mintha tavasz lenne!

A következő kutyasétáltató, úriember volt. A kutya nincs pórázon, de legalább engedelmes.

Már a Ligetsor aszfaltját koptattam, amikor a "legveszélyesebb" kutyatámadás ért el. Egy kis kutyus, aki éppen a bokámig felért, haragosan ugatva közeledett felém.  A hölgy, aki a gazdájának tartotta magát, hívogatta minden féle módon vissza, de a kis görcs rá se bagózott. Erre nyájasan rászóltam a kis kutyára, hogy "mit akasz kicsi". Jelentőség teljesen rátámaszkodtam a sétabotomra. A kutya elbizonytalanodott és visszanézett a "gazdájára", majd visszakullogott. Felmerült bennem egy kérdés. Milyen gazda lehet az, akire még a saját kutyája se figyel? Miért tart ez állatot?

A Ligetsorról kifordulva végre olyan valakibe botlottam, aki jobb kedvre derített. Kosztolányi Lacival tárgyaltuk ki a világ dolgait.

Minden jó, ha vége jó!

Üdv:

Endre