Szervusztok!

A keddi napon felkészültem a szerdai horgászatra. Többek között ez a korai lefekvést is jelenti. A lefekvés korai volt, de az elalvás nem.
A nyitott ablakon behallatszott a tyiiiijű.....tyiiijű....tyiiijű. Ezt a hangot már ismertem (a "bagolyka" felvételen ti is hallhatjátok). Az erdei fülesbagoly kirepült fiókájnak a helyzetjelző és eleség kérő hangja.

Elkezdtem gondolkozni, hogy elővegyem-e az éjjellátót, vagy ne. Felkászálódtam, de ekkor már jó távolról hallatszott a "kis éji zene". Mikor visszafeküdtem, ismét közelről kezdte rá a kis pimasz.

- A fene ott egye meg. Inkább alszom. - gondoltam dühösen. Persze az álom kirepült a szememből és hajnali 4 órakor elég bágyadtan ébredtem.

A félálomban való készülődés ellenére hamar kiértem Mártélyra. A madáritatót feltöltöttem. A horgász cuccok a kézben és irány a vízpart.

Már sokan voltak kint. Elgondolkodtam: ugyan mikor kelhettek fel ezek? A csónakban minden a helyére került. Indulás. Pirkadat. Szürke gémek, bakcsók és egyéb jószágok repdestek és halásztak.
Kezdtem felébredni. Jó tempóban eveztem, de nem siettem. A helyem felé közelítve megállt bennem az ütő. - Jajj, ne!- rémüldöztem. Elfoglalták a helyet? Nem, csak körbe üllték.

A fene egye meg, azért is oda megyek. Elég a távolság, hogy ne zavarjuk nagyon egymást.
Besurrantam a helyemre. Kikötöttem és összeszereltem. Közben kiderült, hogy az előttem horgászó éjszakára maradt kint és elkezdett csomagolni, amikor a part alól egy másik horgász is kibukkant.
Valószínű aludt egyet a csónakban. A helyüknek a nappalos gazdája is megérkezett, de veszekedés nem volt. Ismerték már egymást.

Végre csend lett és HANGULAT. A vízhőmérőt beraktam a vízbe. Megmértem a vízmélységeket. A horgászstratégia a következő volt:
1. Csalihalat fogni (min. 3 db) és utána egy bottal bedobni csukára
2. Másik bot bedobva pontyra.

A valóság: egy félórás küszködés után egy kicsi csalihalat tudtam fogni. - Na, mindegy- gondoltam. Bedobok pontyra.

Aki valaha horgászott már az tudja, hogy két békés halas bottal a horgászat nem pihenés, hanem kínszenvedés. Amikor az egyikkel bajlódsz, a másikon van kapás és fordítva.

Miközben szenvedtem egy tőkés ruca szemrevételezett. Ő volt a hely igazi tulaja. Előttem parádézott, így a bemutatót néhány kenyérhaj bedobásával honoráltam.

Sokat próbált kacsa lehetett mert nem érdekelte. Inkább felfele figyelt a fák teteje felé. Ekkor egy ág pottyant a vízbe felülről és néhány levél.

Én is felnéztem és láttam hogy az egyik fa ágán a levelek nagyon mozognak. Ekkor feltűnt az is, hogy a fekete rigók nagyon csettegnek. A kis szutyok távcsővel felnéztem a fára.

A nap éppen odasütött és megláttam a nyest szimatoló képét. Olyan vékony ágakon tornázott, hogy attól féltem a vízbe esik. Szerintem madárfészek után kutatott.
Azonban úgy nézett ki, hogy nem terem számára babér és szépen lejött a fáról.

Figyelmemet ismét a horgászatra fordítottam. A pontyozómon álomszép emelős kapás volt. A bevágás teljesen üres volt, de a főtt kukorica nem volt a horgon.
A snecizőn néhány kis keszeg jelentkezett, de ezek is aprók voltak csuka csalinak. Le is tettem a csukázásról.

A kacsa ismét a part felé figyelt és később én is meghallottam a csendes léptek neszét. Egy igazán szép agancsú őzbak jelent meg szellemként a vízparton. Nem vagyok tapasztalt
agancsbíráló, de szerintem igen értékes fejdísze volt. Teljesen nyugodtan és otthonosan elkezdte csipkedni a vízparti bokrok leveleit, tőlem 10 m-nyire. Nem kellett távcső az agancs bírálathoz.
Hihetetlen, hogy mennyire nem respektált. Bár mozdulatlanul ültem, de észre kellett, hogy vegyen. Később lassan beljebb húzódott, de még láttam az oldalát.

A kacsesz közben betermelte a vízbe dobott kenyérhéjakat.

A pontyozó úszóm szépen felemelkedett. A behúzás után kis ellenállás, majd egy szép dévér feküdt fel a víz tetejére. Későbbi mérlegelésnél fél kg-osnak bizonyult.
Elszontyolodtam. Azt gondoltam, hogy a főtt kukoricát pontyok kóstolgatják. Mindegy. Az élmény így is megvan.
A parton folyt az élet. Csúszka, sárgarigó, miegymás. A vízfelé szürke gémek, sirályok, bakcsók, rucák vitték a hangulatfelelős dolgát.

A pontyozómon apró rezgések, majd lassan, oldalazva elmerül az úszóm. A finom behúzásra nagyon erős kirohanás a válasz. Olyan erős, hogy a közepesen erős botom karikába hajlik.
Az egy percig tartó tusa végén a cuccom ernyedten lógott, a hal pedig buborék ösvényt hagyva maga után, a meder felé távozott.

Az oknyomozás eredménye: a horog kihajlott.

Mit csinál az okos horgász ilyenkor? Levágja a kihajlott horgot és újat, erősebbet köt fel.
Mit csinál a lusta horgász? Na, mit......? Kiegyengeti a horgot és visszahajlítja.

A következő ugyanilyen kapást követő behúzásnál és kirohanásnál már csak kb. 10 mp-ig tartott a horog. Utána rutinosan hajlott ki.
Tudni kell: a hely ahol horgászom 2,5 m mély a víz és irdatlan ág és fatörzs halmaz van benne. Nem lehet kifutni hagyni a halat, mert a cucc könnyen ott marad.


Közben az előttem horgászó horgásztárs egy 2,5 kg-os gyönyörű, frissen telepített pontyot szákolt. Amennyiben piszkos húshorgász lennék, úgy cifrát mondanék.
Azonban - mivel NEM vagyok az - csak gratulálni tudok a szép fogáshoz. Azt érzem, hogy az akasztott halaim jóval nagyobbak lehettek, mint 2,5 kg. Már birkóztam ilyennel.
Ugyan ilyen cuccal 1,5-2 kg-os ponty nem ellenfél.

A halőr is mondta, hogy a mai napon fogtak a telepítettekből, de a nagyok is megmozdultak és fogtak 6 és 9 kg-osakat is.

Az idő 11 óra körül járt. Még néhány törpe akadt a horogra. Fotózás és hal visszaengedés (kíméletes!).

Vesztettem. Az akadók kemény pontylegényei (vagy leányai?) bebizonyították: ők a jobbak.

Vesztettem? Dehogy! Nyertem. Tapasztalatot és élményt. Tapasztalatot: ide erősebb cucc kell. Élményt: horgász és madarász élményt.

Haza eveztem. A háznál a madár önitatót üzembe kellett helyezni. Egy énekes rigó fürdött éppen és nagyon nem akarta abbahagyni. Egy ideig gyönyörködtem benne.
Utána rábrekegtem, hogy vegye már észre magát. Még békává változik a sok fürdéstől. Utána, hogy elment beüzemeltem a titkos fejlesztésem: a madárönitatót.

Részletes bemutatása majd legközelebb.

Üdv:
Endre