Szervusztok!

I. Kerékpározás

A nagy terv, hogy Hódmezővásárhely külterületét felmérve, kerékpáros kirándulásokat szervezzek, az Egyesületünk, vagy akár a Spektív Klub nevében. Eddig 2 kört mértem fel. Eljött a harmadik kör felmérésének az ideje.  A felmérés módja, hogy a Hódmezővásárhelyről kivezető főbb útvonalak közötti területeket járom be egy kör alatt.

A harmadik kör útvonala:

A kör adatai:

Táv: 25 km

Idő: 3 óra

Átlagsebesség: kb. 8 km/óra

A kört 4 útszakaszra bontottam:

1. A Pap ere belső köre:

Az előző nap összekészítettem a "rohamcsomagot", hogy a korai indulást ne zavarja semmi. A hatalmas hőség (napi max. 39-40 Celsiusfok) kényszerített rá a korai indulásra. Az elindulást megelőző napon a Google Earthból a földútak hálózatát egy papírra felskicceltem, a tájékozódási pontokkal együtt. Ez nagyon jó szolgálatot tett a teljes út alatt.

Elég korán 4 óra 30 perckor indultam. A pirkadat kezdetén még alig váltak el a sötét kontúrok a tájban, ezért egy kissé lassabbra fogtam a tempót. A Kása erdő mellett mentem a nyugdíjas otthon felé, amikor a csatornánál egy fáról egy bagoly röpült fel. A Pacsirta utcán keresztül értem el a Pap ere belső részét.

Nagyon hangulatos ez a rész. Mindenképpen ajánlom bárkinek megnézni. Kutyákkal itt nem volt baj. Sajnos sok madarat itt nem láttam. Próbáltam tájkép fotót csinálni, de a kevés fény miatt nem lett jó.

A Borz utcára kiérve rámentem a mártélyi bicikli útra. Előtte a kis gólyákat is megnéztem.

2. A mártélyi út és a szentesi út közötti szakasz:

Előző felmérés hibájából okulva, a Fjord lovastanyánál mentem be.

A papírskicc itt nagyon jó szolgálatot tett, mert majdnem elmentem később a földutas leágazás mellett. A táj itt is hangulatos volt a felkelő nap fényében.

 A földutak a hetek óta tartó  iszonyú hőség miatt betonkemények voltak. A hajnali bicajozás azonban a kellemes, hűs levegőben igen üdítő volt.

 A távolban még a városi víztorony is látható volt. A területen mindenfelé őzeket láttam kettesével, vagy kis csoportban. Érdekesebb madarakat azonban nem.

A terület végén, amikor a szentesi útra mentem ki, egy tanya mellett kellett elhaladnom. Itt voltak kis kutyák, de kerítés mögött méltatlankodtak.

3. Szentesi út és Rárosi út közötti terület

Ez volt az igazi célterület. Itt is nagy hasznát vettem a saját készítésű papírtérképemnek. Gyorsan rátaláltam a bevezető útra, ami nem igazán volt feltűnő.

Egy üzemi géppark mellett mentem el. Majd jött egy csendes kis tanya. Itt voltak egy igen kellemetlen esetem.

Az utat mély traktornyomok barázdálták, amúgy az út elfogadható volt. Az egyik traktornyomból szinte kinőtt egy hatalmas telivér kuvasz és rám jött. Engem is meglepett az a gyorsaság, amivel a kezembe került a kuvaszkergető botom. Felemelkedtem az ülésből és a botot ütésre emeltem. Egyidejűleg rákiálltottam a kutyára. A kuvasz hirtelen meghátrált. Tovább tekerve, a botot kézben tartva haladtam tovább, szemmel tartva a kutyát. Nem sokkal később a tanyából hallottam a kutyát visszahívó kiálltását a tanyagazdának.

A másik útvonalon kell kikerülni ezt a tanyát, mert ha bicajosokkal jövök erre, egy-kettőt biztos lekapna a kuvasz belőlük.

Később a földút kiváló minőségű lett. Itt már gyorsabban haladhattam.

Egy tanya mellett közvetlenül el kellett haladnom, de itt a kutyák magas kerítés mögött jajongtak.

Végre elértem a Kenyere ér és a föld út kerszteződését.

 Itt láttam egy nagy kócsagot, igen jó, fényképezési távolságban. Megálltam és elővettem a Fuji gépet. Sajnos a kócsag nem tűrte, hogy a gépet az arcomhoz emeljem, elrepült. Ekkor azonban egy vörös gém szállt le pont ugyan oda. Ez jóval fotógénebb volt. Szinte kellette magát.

Tovább haladva, a Rárosi út közelébe értem. Egy paraszt vitte a boglyákat a tanyájában, a lábánál egy kisebb fekete kutya gusztálgatott. A távolság azonban megnyugtató volt. A kukoricás mellett elhaladva egy kis kutya ugrott ki előttem, majd megriadva rohant a paraszt felé. A távolból is hallottam, hogy a paraszt, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szidta a kodórgó kutyáját. Végre kiértem a Rárosi útra.

4. Rárosi út és a Téglagyári kubikok

Ezen a szakaszon, magam is meglepődtem, nagyon sok madár volt az útmenti fasorban, a mezőgazdasági területen. Fácánok, fekete, énekes és sárgarigók, sirályok, kis énekesek.

Igen jó tempóban értem a Kubikokhoz, ahol még tartott a Gyűrűző tábor. Éppen jókor érkeztem, Gábor és Erna hozták vissza az első kör termését, közte egy erdei füllentyűt is.

 Időközben Enikő is kiérkezett.

 Bagoly a pólón, bagoly a kézben.

 Persze sok más is terítékre került.

 A fülemülét és a nagy fülemülét akár össze is lehetett hasonlítani.

Volt hozzá minden.

 A baglyok korhatározásának a tudományába is bepillantást lehetett nyerni.

 Az idő kezdett melegedni, így elindultam hazafelé.

Ezen az útszakaszon az lepett meg, hogy reggel a játszótér alacsony fáinál mennyi sárgarigó hangicsált. Lehet, hogy itt kellene sárgarigót fotózni?

II. Erdőjárás

A nagy meleg miatt délutánonként inkább a sétát választottam a kerékpározás helyett. A hőség az erdőben is igen erősen érezhető.

Sajnos a fakitermelés is folytatódik.

 Az erdő csatorna felőli oldalát vagy lefújták valami gyomirtóval, vagy kiszáradt az aljnövényzet. Szerintem az előbbiről van szó.

 Amúgy az erdő igen hangulatos képet ad.

 Ami azonban feltűnő az a némaság. Nyoma sincs a tavaszi zsibongásnak. A madárhangok szinte kivesztek az erdőből. Az egész heti erdőjárások alatt néhány széncinegével, őszapóval, szajkókkal, nagy és kis fakopánccsal (ez utóbbinak nagyon örültem), füzikékkel, egerészölyvvel  találkoztam.Mind nagyon csendben volt. Az erdő felett, délutánonként nagy csapatokban repültek el a dankasirályok. A magas égben fecskék fehér foltjai villogtak.

Sajnos sok helyen láttam madártetemeket is. Főleg fekete rigók az áldozatok.

Fotózni csak egy örvös galambot sikerült.

 Az erdőben őzeket is láttam. Szép agancsú bakokat és nagyobb gidákat is. Az egyik őzgidát majdnem lefotóztam. A csatorna mellett sétáltam, amikor jobbra az erdőből mozgásra figyeltem fel. Egy gida jött az út melletti sűrű bozótosba hűsölni. Fülét billegtette és szinte egy nagy sóhajjal leheveredett tőlem néhánylépésre a bokrok alá. Egy zavaró ág és levélzete akadályozott a fotózásban. Belógott a képbe. Ezért óvatosan oldalt-előre próbáltam menni, de a lábam alatt egy apró ág elroppant. A gida fekvő helyzetből vett "repülő rajtot". Szinte maga alá kaparta a faleveleket amikor fekvőhelyzetből futásnak lendült. A hétvége felé, a széllel az őzek az erdőből eltűntek. Az állandó ágzörgés és faropogás biztos, hogy kiüldözte őket.

A növények is szépen hozzák a terméseket.

A traktornyomok alján - hihetetlen csodaként - még mindig akad víz. Ez szinte vonza a rengeteg rovart és bogarat.

 Az erdőben szinte mindenhol bőségesen találhatunk a makrófotózás szerelmeseinek alkalmas témákat. Rengeteg a pillangó, szitakötő és más rovar.

Az álcázás mesterei is itt voltak.

 Alaposan nézd meg a fenti képet! Látod a nagy lepkét? Nem? Pedig ott van!

Végül a csigamakró sem maradhat el. Nem tudom, hogy vörös csupaszcsiga-e, vagy a nagy hódító spanyolcsiga-e. Én az előbbire szavazok.

 Végül a hazafelé vezető út mindig a csatorna partja volt. Sok madár (főleg fekete rigó) fürdött és ivott a vízéből. A part oldala pedig tele volt őznyomokkal.

Üdv:

Endre