Szervusztok!

 Neki vágtam a júliusi KFO felméréseknek. Hát mit mondjak, embert próbáló volt. Nem találtam áramütött madarat, annál több volt a beton út mellett elütött kis fácán.

Amikor kiértem alaposan ledöbbentem. A két hét elegendő volt arra, hogy a napraforgó vállig, a kukorica 2 m magasságig megnőjön.

Az áramfejlesztő telep mellett majdnem belepottyantam a magas feszültségű vezeték részére ásott, mély árokba. Nagy levegővel belevágtam a napraforgósba. Egy pimasz tövisszúró gébics cukkolt egy napraforgó tányér tetejéről. Mezei aszat szúrkált alattomosan a napraforgó alatt.

Hirtelen árnyék suhant át a fejem felett, egy fehér gólya vitorlázott át a területen.

Ezután jött a java: a 2 m-es vizes, virágporral teli, sűrűn ültetett, erős szárú kukorica. A csörtetésemmel a közvetlen közelemből egy őzet riasztottam, ami előttem szaladt át. Be volt szarva alaposan. Eszébe nem jutott volna, hogy valami idióta ember belemenjen ebbe a sűrűbe. Több száz méter után úgy éreztem, mintha az Amazonas ősdzsungelében járnék. A fejem felett csak a távvezeték három drótját láttam,mást semmit.

Amikor kiértem ebből a rémből, következett a lábon álló, elszáradt repce, ami szinte belefulladt a nála magasabb, szép fehér virágot bontó pipitér erdejébe. Azt gondoltam, hogy ez gyerekjáték lesz.

Ismeritek a Guliver mesét, amikor a kis emberkék minden áron leakarják kötözni Gulivert?

Na, ilyen volt a pipitér erdeje. Többször úgy éreztem, hogy nem bírok lépni. A repcével összeakaszkodó sűrű pipitér, mint egy háló fonta körbe a lábam.

Utánna ismét kukorica tábla, de ez legalább csak vállig ért.

Végre kiértem a learatott repceföldre. Valóságos felüdülés volt. Hála az égieknek erre a területre esett a legtöbb oszlop. Alaposan végig néztem minden oszlopot, de nyoma sem volt madár maradványnak.

Nem volt sok madár a területen. Bíbic, a régi ismerős a nádas mellől:a rétihéja fiú, nádirigók, verebek.

Botanikázni viszont jól lehetett. A növények teljes virágzásban, egyeseken már termés is volt.

Az 5 oszlopsorral fél 10-re végeztem.

Jó  tanács!

Június-július hónapban terepre mindig vigyetek legalább 1 l hideg vízet inni. Én nem bírtam volna ki nélküle.

Üdv:

Endre