Szervusztok!

Vasárnap kora délután kimentünk Lacival az Aldi mellé, hogy a kis erdőben a kirakott odúk meglétét leellenőrizzük.

Utána a meleg vizes csatorna átnézését is tervbe vettük, mivel az Ádám által látott sárszalonkát is meg akartuk keresni.

Úgy gondoltuk, hogy a szép, havas tájban történő séta, biztos kiszellőztetti a fejünkből a szobagőzt.

Az Aldinál szálltunk ki Laci kocsijából. Néhány lépés után a hóban, egy igen veszedelmes, prémes-bundás, kis ragadozó nyomaira bukkantunk. A félelemtől reszkető kezemnek a dupla, optikai képstabilizátor sem jelentett volna kellő csillapítást, egy fénykép elkészítéséhez. Ezért inkább lerajzolom a nyomot.

A nagy veszély miatt inkább tovább álltunk, mint hogy megkockáztassuk a találkozást ezen félelmetes, kis ragadozóval.

Hála a Gondviselésnek, a veszélyes nyom az ellenkező irányba haladt, mint amerre mi akartunk menni. :-)

Viccet félretéve folytatom:

A csatorna partja mellett haladva, be-benéztünk a kis erdőbe és csodák csodájára a kirakott odúk mind megtaláltattak.

A csatorna túloldaláról, egy elzakatoló "BZMOT" mozdony, egy vegyes madárcsapatot vert fel, amibe tengelicek, cinegék, zöldikék is voltak. Tovább haladva, nagy fakopáncsok hangjaira lettünk figyelmesek. A vízmű épületénél Laci egy vörös begyet, én egy fürdőző fekete rigót vettem észre. Később Laci szólt, hogy ő lát egy másikat is.

Tovább mentünk, a vasúti átjáró alatt, át a szennyvíz tisztító épülete felé. A bejáratnál levő hídhoz érve, egy szürke gémet reptettünk fel. A csatorna partján tovább menve, egy kisebb madár szállt át a nádból a fák felé. Távcsővel követtem. Annyit láttam, hogy valamilyen sármány volt. Később (a határozó alapján) kiderült, hogy téli ruhás nádi sármányt láttam.

A csatorna kanyarulatánál, végig távcsöveztük Lacival, a párafelhőket gomolyogtató meleg vizet. Néhány vízityúkot vettünk csak észre. Távolabb egy fán, egy ragadozó madár ült.

A kifolyónál zubogó víz felé haladtunk tovább. Közben nyuszi nyomokat találtam.

 Laci nyomai mellett haladtak, jobb kéz felől. Jól látszik, hogy a hátsó lábak nyomai,  a nyomvonalra nem merőlegesek, és a következő nyomképlet messzebb kezdődik. Valószínű a tapsi füles erősen vágtázott. Ezt a nyomképet szokták a vadászok "hamis Y lépésnek" nevezni.

A zubogónál a szegény szürke gémet megint felreptettük. Nem utoljára. Szerintem nagyon elege volt már belőlünk.

A tujasornál ökörszemekre lettünk figyelmesek. Tovább haladva, az előttem haladó Laci bakkancsa mögött, hirtelen átvillant valami a hóban. A bottal megpiszkálva, egy mezei pocok került a szemünk elé. Riadtan szalad Laci cipőjére és kis híján a nadrágszáron is felkapaszkodott. Azonban a végén meggondolta magát és egy hóbuckába ugrott fejest. A farkincája úgy járt körbe-körbe, a hóból kilógva, mint a rajzfilmekben.

Később valószínűleg az ő nyomát találtam meg.

Jól látszanak a lábacskák nyomai között, a farok nyoma. A nyomok egy kis lyukba vezettek.

A csatorna vízéről több ízben tőkés réce csapatot röptettünk fel, kb. 20 fős volt.

A kis hídhoz érve, a szürke gém felröpült és később egy parti madár is csatlakozott hozzá. Valószínűleg egy erdei cankó volt. A hídon ácsingozva-nézelődve megszólalt a telefonom. Ádám volt. Közölte, hogy most már érti, hogy miért ilyen madártalan a csatorna, mivel mi minden madarat elzavartunk róla.

Hátra nézve láttam, hogy távolabb, másodmagával (munkatársával) bandukol felénk. A későbbiekben egyesült erővel madarásztunk. Visszafelé a tujákban, Ádám sárgafejű királykákat vett észre és ismét láttuk az ökörszemeket és a vízityúkokat. Sajnos a sárszalonkának híre-hamva sem volt.

A vasúti aluljárónál visszamenve fekete rigókat láttunk, illetve Ádám egy erdei cankót látott. Később a cankó távolabb leszállt a csatornán és így rá tudtunk távcsövezni. Ide-oda szaladgált és a csőrével a talajba szúrkált.

Egy nagyobb madárcsapat szállt le egy fára közvetlenül elénk. Tele volt zöldikével, tengeliccel, cinegével. Én hallottam valami halk harkálykopácsolást is, de végül Ádám munkatársa szúrta ki a harkályt. A harkály azonban nem közönséges nagy fakopáncs volt, hanem a jóval ritkább kis fakopáncs.

A vízmű épületénél Ádám és munkatársa, közvetlen a csatorna partján mentek végig az Aldi fele, míg mi Lacival a gyalogúton. Ádámék egy karvalyt vettek észre.

A kis erdő végénél azután széttváltunk Ádámékkal, mindenki ment haza. Előtte azonban még búcsúzás képpen egy ragadozó repült át felettünk, amit Ádám héjának határozott meg.

Itt a vége, fuss el véle!

Nagyon kellemes, igazi téli, hangulatos madarászás volt.

Üdv:

Endre