Szervusztok!

 Egy szupertitkos időpontban elindultunk Lacival a "Nagy Téli MMM Felmérés" elvégzésére. Az akció tetthelyére apukája vitt ki minket.

Ragyogó, szikrázó napsütés, enyhe szél, vagy szélcsönd és havas táj fogadott minket.

Sajnos a hó meg volt fagyva, így minden lépésünk alatt ropogott és recsegett. Olyan volt, mintha üvegcserepeken járkáltunk volna.

Az első felmérési ponton nem sok minden volt, de a másodikon rengeteg tengelice és főleg mezei veréb fogadott minket.

 Egyszerűen nem tudtam eltalálni, hogy mi a pikula vonzotta őket oda, arra az egy helyre. Alaposan megnéztem, de a csupasz földön kívül egyebet nem láttam.

Tanácstalanul baktattunk, akarom mondani, recsegtünk tovább, amikor az árok túlsó részéről valami felreppent. Az imbolygó, mégis kecses reptéről egyből megismertük a réti fülesbaglyot!

 Nagyon bosszús voltam miatta, mert a felrepülést követően, egészen közel kiült egy földbuckára. Így a hófödte tájon, a ragyogó hóban, csodaszép látvány volt, de elkéstem a fényképezéssel, mert tovább röpült, amikor előcibáltam a cuccot.

Laci alaposan kilépett, amikor egy útkereszteződésben fura madarakra figyeltünk fel.

Sejtelmem sem volt mik lehetnek.

 Én később, a madárhatározó alapján, nádi sármánynak találtam. Legalább 5 db-ot láttunk belőlük.

Távolabb őzek legelésztek a havas tájon.

 Kicsörtettünk a vasút melletti felmérési ponthoz és két fácánt riasztottunk fel.

A kis erdő felé vettük az irányt, de a csatornánál nem volt semmi.

Nem úgy az erdőben létrehozott vadetetők környékén. Rengeteg madár volt, de állandó repdesésükkel és bújócskájukkal nem győztük a lépést. Így csak találgattunk, hogy mik voltak.

A következő pont is üresnek tűnt, míg körbe nem távcsöveztünk. Ekkor egy bokron egy nagy őrgébicset vettünk észre.

A ponttól kifelé jövet egy nagyon sötét színezetű egerészölyv röptét kísérhettük figyelemmel. A magasban darvak és libák habgját hallottuk. Később meg is láttuk őket. A régi tiszai útra kiérve, egymásután repültek el felettünk a darvak csapatai.

 Néha egészen ránk repültek.

A darvak hangja mellett, a libák is jelezgettek egymásnak, de egészen biztosan nem nagy lilikek voltak, mert azok hangját jól ismerem.

A régi tiszai úton mentünk már, amikor szarka csettegésekre figyeltem fel. Sajnos azonban nem láttuk őket.

A tiszai úttal párhuzamos földúton, több kisebb fasor volt, amiken ölyveket láttunk.

 Ez az ölyv nekem gyanús volt, mert fehér farok tollakat véltem látni rajta, sötét szegéssel. Így éltem a gyanúperrel, hogy lehet, gatyásölyvről van szó.

 Laci keményen jegyzetelt és rögzítette a felmérési pontokon észlelteket.

Amerre csak jártunk, minden felé hatalmas őzrudlik, nyuszkók és fácánok szaladgáltak.

A felmérés vége felé elértük a paléi tavakhoz is. CSak ránéztünk a tavakra, hamár arra jártunk.

 Érdekes, hogy a tó szinte teljesen be volt fagyva, de a hattyúk kitartottak rajta.

A felmérést 11 óra felé fejeztük be és nagy megelégedésünkre nem lettünk sarasak, mert még ekkor is -2 Cfok volt és csak a napsütötte helyeken kezdet olvadni a jég teteje.

Remek kis madarászat volt!

Üdv:

Endre