Szevasztok!

Előző hétvégén, szombaton kimentem egy bicajos madarászatra. Gondoltam, hogy ha már nem lehetek ott a szegedi Fehér tón, a madarászversenyen, akkor magam madarászom.

Először megterveztem magamban az útvonalat:
1. Kimegyek a 47-es mellé, a Főváll. Homokbányákba. Itt vizes élőhely van. Hátha mutatkozik valami érdekes.
2. Átmegyek a kopáncsi átjárón és a tehenészeti telep előtt elhaladva kiérek a bodzási útra. Közben ránézek a trágyaszikkasztókra is.
3. Kimegyek a bodzási út végére és az árvízi töltésre felmegyek.
4. Utána visszaindulok a bodzási úton a városba. Közben ránézek a nagy nádasra a Dél-Alföldi Lovasudvar előtt.
5. A Kása erdő előtt visszatekerek a Hóvirág u.-ra.

Így látok vizes élőhelyet, erdőrészt, szikkasztót, mezőgazdasági területet és nádast.

Nosza, rajta!

1. A Kása erdőn keresztül kimentem a Nagy András János utcára. Az erdőbe hallottam fakopáncsok hangját.
A vasút után balra fordultam Kishomoknál és a másik vasúti átjárónál kimentem a 47-es melletti bicajútra. Kishomokon sok vetési varjút láttam. Mintha dió lett volna egyik-másik csőrébe. Nagyon szerethetik. Alig akartak odább repülni, amikor a bicajjal arra mentem. A főút alatti algúton átmentem a másik oldalra. Közben gondolkoztam, hogy mit tudok én a vetési varjúról. Rájöttem, hogy nem sokat. Annyira szem előtt van, az ember nem foglalkozik vele. Végig gondoltam a külső jegyeit, a táplálékát, a vonulását, a fészekrakását, szaporodását, azt, hogy majdnem kipusztult a foszgénes és szelektív mérgezések miatt. Később rájöttek, hogy a varjúfészkeket használja több más, ritkább ragadozó madár is. Ekkor már az Anno vendéglő előtt tekertem. Az Anno után a bokrokban nagy őszapó csapatot
láttam. Egy darabig távcsöveztem őket,majd tovább mentem. Végül elértem a homokbányákat. A távcsővel körbenéztem és rengeteg tőkés récét láttam. A vizen és a szárazföldön is. Némelyik olyan békésen totyogott odébb,mintha baromfiudvarban lennének. Gondoltam, hogy fényképezek, de aztán inkább beljebb mentem
a belső tavak felé. Hátha van valami érdekes. A wakeboard pályával szemközt azonban csak egy fiatal sárgalábú sirály halászott, néhány tőkés ruca társasá
gában, később még egy szárcsa is feltűnt. Ahogy "sasolom" a vizet és gyönyörködök a sirály halász- és repülőmutatványaiban, valami a cipőmhöz ér.
Egy gubancos szőrű, kis kutya heveredett a lábamhoz és nézte velem együtt a vizet. Észrevettem már hamarabb is, de a biciklimet szaglászta és úgy gondoltam
gyorsan tovább áll. Öreg kutyus volt. A szeme körül ősz szőrszálak voltak, egy fehéres udvart alkottak. Elvoltunk. Ő bizott bennem, én nézelődtem.
Amikor elindultam követett egy darabig, de utána elmaradt.

2. A kopáncsi átjáró felé tekerve láttam,hogy hatalmas az autóforgalom. Nagyon óvatosan mentem át a 47-esen, mert van aki jóval nagyobb sebességgel megy,
mint lehetne. Az ember felé közeledő kocsi sebességét nehéz felmérni. A vasúti átjáró után tekertem, amikor egy kis macska iszkolt a bokrok közé a betonút
közepéről. Ahogy közelebb értem, látom,hogy a bokrok alatt kiszökött tyúkok kapirgálnak és a kis macsek az ő védelmük alatt lesekszik ki a bokorból.
Kíváncsi voltam a szikkasztóra is, de semmi nem volt rajta. A medrüket kikaparták. Gondolom,hogy a trágyát kivitték a földekre az őszi munkákhoz. Szerintem
csak tavasszal lesz itt valami jó. A tehenészeti telep mellett tekertem már, amikor szép pillangókat pillantottam meg a levegőben. Az egyik leszállt. Gondoltam
, hogy csak megpróbálok fényképezni. Gondosan vigyáztam, hogy az árnyékom ne essen a lepkére és nagyon lassan megközelítettem. A fények ideálisak
voltak. Próblkoztam. Az eredményt ítéljétek meg ti!

 A lepke egy nappali lepkefaj, az Atalanta-lepke. Tápnövénye a csalán. Ezt otthon derítettem ki, egy lepkehatározóból. Valószínű a nedves levelekről szívogatták a vizet.A sártócsákat kerülgetve egyre közelebb jutottam a bodzási úthoz. Hirtelen megálltam, mert egy darut láttam meg repülni egymagába. Ez olyan furcsa volt, mert
eddig mindig a vonulási V-alakban láttam őket. Közben elértem a bodzási útra. A tanyákon hatalmas gyerekricsaj, a tanya mellett a bokrokban töméntelen
tengelic volt. Valószínű a tócsákban fürödhettek és azt várták mikor haladok el. Egészen közel értem, de nem repültek el.

3. A bodzási úton kifelé menve csalódtam. Szinte semmit nem láttam. Balfelől vakított az alacsony állású novemberi nap, jobbra nem mozdult semmi.
Már az üres gólyafészeknél jártam, amikor a fészek mögötti fán, vagy oszlopon elvált egy nagy barna folt. Egerészölyv. Szép, méltóságos szárnycsapásokkal vissza-
felé repült. Szerintem csúnyákat kívánhatott nekem, hogy békés szemlélődésében megzavartam. A romtanyánál, ahol régebben méhészek kaptárai voltak, észrevettem
egy nagyobb cinke-őszapó vegyes csapatot. Ahogy szemlélődtem, hirtelen ismerős hangokat hallottam: 17 db nagy lilik húzott el felettem. A csatornánál megálltam,mert egy erdei pinty repült az előttem levő bokorba és fotózni szerettem volna. Nem tudtam befogni a keresőbe. Közben valami nagyobbacska madár is felrepült egy fára előttem. A szovjet látcső megmutatta, hogy fenyőrigó őkelme. Csodálatos fényben állt. Közelebb kellene kerülni! Csak óvatosan! Hopp! Ez mi volt? Jobbra előlem felrepül valami és a mellettem levő bokorba szállt. A hangja alapján rájöttem: ökörszem. Nosza, előbb ez, aztán a fenyőrigó kerül lencsevégre. Micsoda naivság! Az apróság bújócskát játszott velem, majd kárörvendőn elrepül. A fenyőrigót pedig egy száguldó kismotoros riasztotta el. A fene! Bosszúsan tekertem tovább. Egy nagy fakopáncs hangja hallatszott a fák felől, de nem láttam. Már  a romtanyánál voltam, amikor korrogó hangot hallottam. Megálltam és figyeltem. Ismét felhangzott az akkord. Ez holló! Elő a kereső távcsövet! Ott van! Rámenni a látcsővel is. Igen, az! Szépen követem a madarat a látcsővel, amikor egy másik madár képe is feltűnik a látómezőbe. Biztos ölyv, gondoltam. A holló szépen
elment balra a nap irányába, amikor ránéztem az ölyvre is. Valami nem stimmel! Egyre közelebb kerengett, termikelt. Ez nem ölyv! Kitekertem a fák takarásából és
ismét ránéztem. Jesszus, ez sas, réti sas! A deszkaszerű szárny, az ékszerű faroktollak és kontúrok egyértelműek voltak. Csak az a baj, hogy a nap félig szembesüt.
Hopp! Egy másik is beúszott a látómezőmbe. Ketten voltak! Irány a gát! Feltekertem és a tájékoztató tábla környékén megálltam. Ekkor a fényt már én is, és a madarak is
oldalról kapták. Most lehetett csak igazán jól szemügyre venni őket. Az egyik a kerengési pályáján egész elém-fölém került. Elő a teleoptikát! Gyönyörű!
Mi a bánatért nem találom a keresőben? Ott van, de nem tudom befogni a géppel! Fiatal, mert a feje és farok tolla nem világos. A sok bénázást a sas is megunta és egyre
távolabb került a kerengés során. Nem sikerült a KÉP! Hát ezt gyakorolni kell! Mi volt a hiba? Nem tudom. Kissé bosszúsan gurultam le a lejtőn, amikor 3 daru is felém repült.
A fényképezőgép ismét kézbe, de megint nem sikerül befogni a három madarat. Közben irányt is változtattak, amikor felemeltem a fényképezőt. Érthetetlen, mi van ma velem?
Távolból ismét hallottam a hollót. Gondoltam lemegyek a fúrótorony helyén levő betonplaccra. Legurulva egy fácánt,majd egy egerészölyvet riasztottam fel. A betonplaccra érve
egy zöldike sereg repült fel. Észrevettem azonban, hogy egy-kettő ott maradt meglapulva. Már ismét fotózáson gondolkodtam, amikor egy piros autó
jött be a területen levő farönkökhöz,mögötte egy traktor döcögött. Valószínű farakodás lesz. Na, gyerünk innen!

4. Elindultam visszafelé. A gólyafészeknél egy fácán repült át előttem. A tanyai postaládáknál egy kis kutya csatlakozott hozzám. Ugyanolyan gubancos szőrű volt, mint a másik, de ez fiatal volt. Ahogy elnéztem puli-pumi korcs lehetett. Szépen ügetett a bicajom mellett, néha rám nézett. Gyere kis öreg! Engem nem zavarsz. Ekkor azonban traktor hangott hallottam mögöttem. Leálltam az útszélére és a kutyát magamhoz hívtam. Odajött, de nem a jobb oldalamra, hanem az útfelőli oldalra. A traktor elrobogott mellettünk, de ez a kis hülye, majdnem a hátsó kerék alá szédült. Na, gyerünk tovább! Szépen jött velem a kis idióta,már azon gondolkodtam örökbefogadom. Talán az otthoni veszekedést is megéri. Ekkor értünk a kutyás
tanyához az út mellett. Láttam már baj lesz. A nagy kutya bent ugatott, de három kisebb, rugólábú úgy jött kifele a tanya bejárójáig,mint a puskagolyó. Az ároknál megálltak. Próbáltam a kis korcsot a másik oldalamra hívni, de az a biciklimhez simult a baloldalon,majd a kerék alá nem került. A három támadó az ároknál megállt és szegény kicsit figyelték. Előakartam venni a kutyaütőt, ami egy mozdulat csak,de ekkorra már eldőlt minden. A három agresszor már kergette a kis gubancost, kiütötték a hátsó lábát, és a felhemperedett kiskutyába martak. A panaszos nyűszítés után megálltak és győzelemittasan néztek a menekülő után. Megálltam. Visszamenjek a kis hülyéért és a csomagtartóba tegyem a veszélyes szakaszon? A fene! Nem.
Megyek tovább. A hízótelep után egy nagy fakopáncs dolgozott egy fán. Szép fény volt. Csináltam néhány képet. A nádasnál csalódás. Semmi nem volt. Tovább-tovább!

5. A Kása erdőnél szintén semmi. Irány haza!

A túra délelőtt 10-től délután 14-ig tartott. 4 óra. Kellemesen elfáradtam.
Ennyi!

Üdv:
Endre