Szervusztok!

Vonattal mentem ki Mártélyra, majd lassan elsétáltam az üdülőig. Menet közben nem láttam semmi érdekeset. Az ártéri töltésnél egy fekete harkály panaszos rikoltásait hallottam. A háznál csönd volt. Nem mozgott semmi.

Feltöltöttem az etetőket, majd az itatót is. Egy kicsit várakoztam, de nem jöttek a madarak. Már indulni készültem, amikor befutottak az első 'vendégek'.

Érdekes, de csuszka nem volt köztük. Egy nagy fakopáncs azonban remek műsort nyújtott. Az egyik diót felhúzta a berepülő fához, csőrbe vette, majd el akart repülni. A kikötött dió azonban visszarántotta. Néhány kísérlet után, inkább a tálcán levő dióbélből csípett fel egyet és azzal repült el. Az itató feltöltésekor mókus kuncogást hallottam a közelből. Amikor a vizet hoztam, a kút körül tölgymakkokra lettem figyelmes. Néhányat összeszedtem és beraktam az egyik etető tálcába. Lehet, hogy erre fáj a mókus koma foga?

A későbbiekben, a holtág felé vettem az irányt. Induláskor hallottam süvöltőket és fenyőrigókat is. Először a foki részen néztem körbe. Sok tőkés rucát láttam és két bütykös hattyút.

Meglepődve láttam azt is, hogy két hatalmas nyárfa is ki volt dőlve. Valószínű, hogy az erős szelek munkájának volt az eredménye ez.

Ezen a részen még láttam a túloldalt néhány kárókatonát és egy szürke gémet is.

Tovább mentem a Strand felé. A 'természetvédelmi' központban egy ember lombszívóval fújta a faleveleket egyik helyről a másikra. Teljesen feleslegesen törte darabokra a táj csendjét. Nem értem az egészet! Mi a fenének kell ide-oda fújni a faleveleket? Szennyezi a levegőt, a csendet és a környezetemet.

A partvonal mentén végig tőkés rucák voltak.

A befolyó részen megálltam. Alaposabban körbenéztem és halászó kárókatonákat pillantottam meg, távolabb pedig egy üstökös réce is a szemembe tűnt.

Elhatároztam, hogy becserkelem őkelmét. Távcsővel megnéztem a tervezett cserkelési utat, majd beloptam magam a susnyásba. Íme az eredmény:

Néhány kárókatona is volt a túloldalon.

Eltettem a fényképezőgépet. Elmentem lemosni a csizmámat. a táskában megszólalt a telefonom jelzője, hogy ideje a vasútállomásra menni. Kimentem. A felszállásnál egy rakat kis iskolás, vagy óvis is ott lábatlankodott. Az egyik nevelőnő igen csak csinos volt.

Az ablakból többször is nagyobb ragadozó madarakat láttam. Nagyon gyanús volt, hogy az egyik esetben nem ölyv, hanem sas volt az illető. A mérete erre utalt.

Hazaértem. Utána ránéztem az itthoni etetőkre is.

Üdv: Endre