Szervusztok!

A hagyományos szerdai madáretetésre mentem ki Mártélyra. Az idő hideg, de napfényes volt. Kifelé nem láttam madarat a vonatablakból.

A faluban, az asztalos házánál rengeteg madarat (széncinegék, verebek, gerlék, harkályok) láttam az etetőn. Amikor beértem az ártérre, meglepődtem, hogy a víz be van fagyva. A gyémántfoki részen volt egy nagyobb lihogó. Két horgászt is láttam. Az egyik törte csónakból a jeget, a másik már horgászott. Szerintem nem voltak normálisak, mert ilyen hidegben már szerintem önkínzás a horgászat. Amennyiben rajtam múlna, akkor a horgászatot december elsejétől február végéig betiltanám. A halaknak is járna a nyugalmi időszak. Én a régi módszer híve vagyok. Nevezetesen a téli időben a horgászcuccokat kell karbantartani.

A háznál a kapu lakatja be volt fagyva. Mivel tudtam, hogy ez lesz, a magammal hozott gyertya lángjával felmelegítettem a lakatot. Bementem és a csónaklakatot is kezelésbe vettem. A kinyitott lakatokat alaposan beolajoztam, törlőpapírba és műanyag zacskóba csomagoltam a bezárás után.

Az etetőket utána feltöltöttem. Semmi nem jött. Néhány cinege csipegetett, de utána azok is eltűntek. Induláskor egy kis macska mászott elő a szomszédéktól. Valószínűleg ő zavarta a madarakat.

A holtág végéhez lesétáltam és a foki rész felé eltávcsöveztem. Két hattyút láttam a távolban. Jobbra nézve valami furcsát vettem észre a jégen. Kiderült, hogy egy magányos dankasirály volt. Mit keresett egyedül a jégen? Közelebb menve könnyedén elrepült. Néhány lépés után valami furcsa mozgást láttam meg a szemem sarkából. Meglepetésemre ragadozó madarak repültek fel jobbra tőlem. A napfény pontosan szembe sütött. Egy fa mögé húzódva árnyékba mentem és így pásztáztam végig a fákat. Meglepetve láttam, hogy erdei fülesbaglyok gyülekezőjébe botlottam. A fák nem is fenyők voltak, hanem közönséges lombos fák. Mit kereshettek ott?

A Hédi söröző felé haladva motorfűrész hangja törte fel a csendet. Egy faszi fát darabolt fel és rakta az utánfutójába. A Hédivel szemben, a fákon több kárókatonát is láttam.

A lihogóban levő kacsákat alaposan végig távcsöveztem. Rengeteg tőkés ruca volt,8-10 hattyú, szárcsák, csörgő récék, kendermagos récék és természetesen az üstökös réce is feltűnt.

Lehet vadászni a képeken, hogy hol vannak! Elő a határozót és keressétek meg őket!

Amikor tovább indultam, jellegzetes szárnysuhogást hallottam. Két bütykös hattyú húzott be a jégmentes vízre, a fejem felett. A távolban, a Sárgás előtt is volt egy jégmentes vízrész. Itt 10-12 hattyú úszkált.

A telefonom jelezte, hogy indulni kell a vonatra. Így elindultam. Az állomáson ismét összefutottam a sok kis iskolással. Most másik két tanárnővel voltak.

A vonat ablakából több madarat is láttam menet közben. Vetési varjakat,egerészölyveket, szarkát és két sast is!

Amikor leszálltam a vonatról és elindultam hazafelé, a szomszéd fenyőfáinál megtorpantam. Egy világos foltot láttam az ágak között. Először gerlének néztem, de aztán valahogy olyan furcsa volt.

Egy tojó karvaly volt a fán. A csőre véres volt, a tollait megeresztette és élvezte a napsütést. Élvezte volna, ha én nem kattintgatok rá. Nagyon dühösen nézett rám. Persze a madáretetőimen semmi nem volt. Ez a kis piszok az én "vendégeim" közül fogott magának vacsorát. A csudába!

Üdv: Endre