Szervusztok!

A szokásos, vonatozásos madáretetésre mentem ki Mártélyra, szerda reggel. A holtág közepe be volt fagyva. Az etetők ki voltak ürülve és madarat nem láttam egyet sem.

Az etetők és az itató feltöltése után, leültem a csónak végére, a fóliasátor alá. Bíztam benne, hogy majd csak megindulnak a madarak az etetőre.

Nem így történt. Ahogy ott üldögéltem, egy halk koppanást hallottam a fejem felett, a sátor keresztmerevítő deszkájánál. Odanéztem és egy keresztsávos faroktollat láttam, amint a fóliasátor oldalához simult. Azonnal ráismertem, hogy egy karvaly üldögél a fejemnél, alig karnyújtásnyira. Ez egyben megmagyarázta azt is, miért nem jönnek a cinegék az etetőre. Egy idő után a karvaly elrepült, úgy, hogy végig szemmagasságban volt és én hátulról követhettem a röptét a tekintetemmel. Hihetetlen eleganciával, biztonsággal és könnyedséggel suhant tova. Úgy repült át a sűrű susnyáson, mintha ott se lett volna.

Vártam tovább és lassan megjelent néhány széncinege, majd a nagy fakopáncs is. Őkelme olyan otthonosan mozgott már az etetőknél, mintha mindig is itt lett volna. Elég közel volt, hogy fotózni tudjam.

Utána a szokott útvonalon kimentem a holtághoz. Szinte végig befagyott állapotban találtam. Egy két helyen volt sima vízfelület.

A Bodnár Bercis központtal szemben egy száraz fán kárókatonák hangoskodtak. A párás levegő ellenére fotózni próbáltam őket.

A Hédi söröző környékén hatalmas tőkés réce csapat volt, de egyetlen érdekesebb fajt sem találtam köztük.

Már a Strand felé jártam, amikor meghallottam a jellegzetes szárnysuhogást és két bütykös hattyú szállt le a vízre. Próbáltam fotózni őket, amikor egy 15 hattyúból álló csapat kezdett keringeni a fejem felett.

A csapat, némi tétovázás után, a holtág felső vége felé repült el.

A vonatállomáson egy nagy csapat tengelicére figyeltem fel. A vonat érkezéséig őket fényképeztem.

A vonat ablakból megint láttam a parlagi sast. Hej, ha sikerülne lefotóznom az ablakból! Sajnos ezért nem fog megállni a vonat.

Üdv: Endre