Szervusztok!

Még előző nap, az itthoni etetőkbe, teljes feltöltést csináltam, a nagy hidegre való tekintettel.






Hatalmas forgalmam volt. Tengelicek, mezei és házi verebek, kékcinegék, fenyves cinegék, széncinegék, fenyőrigó, fenyő pintyek jöttek.
Szombaton reggel is ránéztem az itthoni etetőkre és észrevettem egy kuvikot a szomszéd ház kéményén. Az ablaküveg erősen torzított, így a felvétel elég gyalázatos lett.

Igyekeznem kellett a vonatra, de a szerelvény késett. Az ónos eső betette a kaput a pontosságnak. A vízimadarak kifürödtek egy vízfoltot a holtágon, ami nem fagyott be. Az üdülő felé menve, mókuskuncogást hallottam. Nem láttam meg a mókust. Fel kellett melegítenem a kezemmel a lakatot az üdülőnél, mert be volt fagyva. Sikerült végül kinyitnom a zárat. Feltöltöttem az etetőket, majd ledúrtam a havat a csónaksátorról. A madarak közben nagyon jöttek az etetőre.














Elindultam a vonathoz a fotózás végén. Megálltam közben a lihogónál. Láttam sok tőkés rucát, böjti récét, kendermagos récét. Nem időzhettem sokáig, mert késésben voltam. A vonat késett visszafelé is. Láttam a vonatablakból két vércsét és egy parlagi sast is. A sas felszállt a vonat előtt, de nagyon közelről láthattam. Nagynak tűnt ilyen közelről.Kosztolányi Laci felhívott telefonon, még ebéd előtt. Megbeszéltük, hogy délután kimegyünk Mártélyra. A felesége, Gabi is jött velünk. Nagyon sok ember volt kint. Sokan szánkóztak, sétáltak, kutyát sétáltattak, vagy gyereket. Ránéztünk a vízi madarakra is. Hattyúk, böjti és kendermagos, valamint tőkés récék úszkáltak a jégmentes vízen. Néhány szárcsa is feltűnt.












Elsétáltunk az üdülőig, de kevés madár volt. Visszamentünk a kocsihoz és hazajöttünk.


Üdv: Endre