Szervusztok!

A zivataros időszak ellenére kimentünk a határba, gyöngybagoly gyűrűzésre. Kosztolányi Laci szólt.
Laci adta kocsit, amivel kimentünk. A csapatban volt Anita, Edina, Laci és én. Kint a területen Kádár Zsanett és egy ismerőse is kint volt, valamint itt találkoztunk Szűcs Petivel és a segítőjével is.

A bejutás a hodályokhoz nagyon körülményes volt, mert a sok eső miatt, nagy, vízállásos területek alakultak ki. Aki gondolt erre, az hozott gumicsizmát, de volt olyan is aki nem.





















A bevezető úton is sok érdekességet láttunk. A távolban, valószínű, valamilyen sas volt, valamint egerészölyvek, vörös vércsék, pólingok, kis őrgébics, búbos banka, seregélyek is.

A hodályoknál Peti volt a hadvezér. A segítő, Anitával együtt lezárta a hodályból kivezető egyetlen nyílást, egy hatalmas merítőszákkal. Peti bement és a felriasztott bagoly a hálóba repült.

A gyűrűzést Verseczki Nikoletta végezte, aki a teljes családot magával hozta. A madarat az útra kivitték a fiúk és itt került Niki kezébe. A csapat megcsodálta a finoman mintázott tollazatát a bagolynak, majd néhány fotó után, az elengedésről egy videó is készült.

Közben egy beszálló nyári lúd csapatra is figyelmesek lettünk, amint a közelünkben elnyeli őket a hatalmasra nőtt növényzet.

Ez után a csapat a vércseládákat is megnézte, ahol a kis őrgébics és egy örvös galamb jelentett megfigyelési élményt. Sajnos a költőládák már üresek voltak. Későn jöttünk.

Kifelé menet, a szalakóta odút is felnézték Petiék. Nem eredménytelenül. Egy szalakótával a kézben jött le Peti a villanypóznáról.
A madarat Niki meggyűrűzte, ha már kéznél volt a készlet. A szalakóta (másutt kék csókának is hívják) lenyűgözte a színpompás tollazatával a csapatot.
A remek madarászélmények után megbeszélte a csapat a következő hétvégi gyűrűzést. Sajnos ezen én nem vettem részt, mert olyan meleg volt, hogy nem mertem vállalkozni a 30 Celsius fok feletti, tűző napon való bringázásra.

Üdv: Endre