Szervusztok!

Kosztolányi Laci szervezett egy vízitúrát a Marosra. A csapatban Mónus Anita, Szenczi Kati és én voltam benne, természetesen, Lacin kívül.Szűcs Peti adott egy remek kenut és tevékenyen is segített minket. Ő segített az indulásnál és ő jött értünk a végállomásra kocsival.



A kocsit Kati adta.

Először Kati levitt minket Nagylakig, ahol vízre tettük a kenut. Bepakoltunk, majd Petitől való búcsúzás után nekivágtunk a Marosnak. Az elindulás kb. fél 9 körül történt.







A víz, a fény tényleg gyönyörű volt! A kenuval elég jól tudtunk haladni. Néhány perc alatt összeszoktunk Lacival az evezésben. A lányok kényelmesebben ültek,mint mi,de mélyebben. Engem kissé meglepett, hogy mennyi kisebb-nagyobb sziget van a Maros ezen szakaszán. Ezeken a szigeteken dús növényzet volt.

Halmozgást nem nagyon láttam, madarak közül is örvös galambokat láttunk. Az idő csoda szép volt.

A román oldalon horgászgattak. Volt olyan is aki integetett a lányoknak. Anita azonnal visszaintegetett.

Érdekes volt számomra, hogy bár elméletben ismertem a vízáramlás szabályait, többször meglepett a víztetőn levő sok kis örvénylés, ami a homokpadokat jelezte a vízben. Itt értelemszerűen nagyon kicsi volt a vízmélység. Próbáltam a kenut a vízsodrás főmedrében tartani, mert itt volt a leggyorsabb a vízáramlás, értelemszerűen itt volt könnyebb evezni. Néha egészen a part mellett ment a fősodrás.

Egy szakaszon nagyon sok tőkés récét láttunk, de ezek nem a mártélyi récék voltak, akik szinte kézből kiveszik a kukorica szemet. Nagyon távolról felrepültek, de végül Katinak sikerült őket lencsevégre kapnia.

Láttunk fekete harkályt,szürke gémeket, jégmadarat is. Hallottunk szajkót is.
Az idő kezdett melegedni, a lányok levették a mentőmellényt. Én még indulásnál visszaraktam a kocsiba, mert egyszerűen mozdulni nem tudtam benne.





Nem sokára vízbe szakadt hídlábak mellett eveztünk el és közeledtünk Apátfalva felé. Megállapodtunk, hogy a következő homokpadnál kiszállunk pihenni. Így is történt. Mindenki elmajszolta a magával hozott kajáját, sőt Anita anyukája csinált valami finom húsos pogit. Én többször is vettem belőle. (Mert sas vagyok, ha-sas).

Kati néha csodát művelt: vízen járt. Közben alaposan felderítette a kis szigetet. Az otthoni aprónépre gondolva csigaházakat is szedett. A közelünkben egy homok kitermelő gépezet lebegett a vízben, a román oldal felől. A kellemes pihenés után indultunk tovább.

Lackó a sörös dobozzal is megbirkózott.Ennek volt egy későbbi következménye is, ha jól emlékszem a dolgokra. Egy helyen felszaladtunk egy homokpadra. Anita természetesen megjegyezte, hogy jó lenne lefogyni. Toltuk Lacival a kenut. Én beléptem egy mélyebb gödörbe. Utána beszálltam. Laci később lépett volna be, de hirtelen elhanyatlott a vízbe. Szerencsére nem lett semmi baj. A meleg időben gyorsan megszáradt.

Elég jó ütemben haladtunk, amire Anita megjegyezte, hogy ugyan ne evezzünk már, mert túl gyorsan érünk le.

Én nem nagyon adtam hitelt a szavainak, mert Peti elindulás előtt azt mondta, hogy jó tempóban is legkevesebb 5 óra alatt érünk Makóra. Persze nem számoltunk azzal,hogy magasabb volt a vízállás és gyorsabb a vízsodrás.
Találkoztunk felfelé (hegymenetbe) haladó kajakosokkal is, akik éppen kikötöttek a túl parton.

Egyszer csak Anita (ki más?) észrevette, hogy drótkötél pálya fut át a vízen. Itt vagyunk Makón.







Se Laci, se én nem hittem el először, hogy megérkeztünk. A beton rámpánál egy nagy rakat kenu várakozott, ezért lentebb mentünk, hátha van valami kikötésre alkalmasabb hely. Nem volt. Vissza eveztünk és felvittük a csónakot a fák árnyékába. Nagy nyüzsgés volt a makói strandon.

A csónakot le- és kimostuk. A kalandpályán felettünk siklottak a gyerkőcök és suhancok. Laci felhívta Petit és a lányokkal elmentek kajázni. Én voltam a kenuőr, de Anita nekem is hozott jégkrémet.

Peti gyorsan megérkezett, közben a kenuscsapat tovább indult Szeged felé. Laci pedig felhajkurászta a gondnokot, hogy a kaput nyissa ki, hogy a kocsira feltudjuk tenni a kenut.

Peti vezetett haza felé. Nála letettük a kenut és a cuccokat. Megcsodáltuk a szép kutyáit is. Anita az egértartás rejtelmeibe is beavatta Petit.

A megtett táv:23,2 km. Jó kis kiruccanás volt.

Üdv:
Endre