Szervusztok!

Ma a szokásos madáretetős túrára mentem ki Mártélyra. Kifele a vonat ablakból nézelődtem. Néhány nyulat, őzet láttam, majd egy szarka is elrepült a vonat ablak előtt.

Kiérve azt láttam, hogy az erdőben az utat még mindig jégbordák díszítik. Néhány autó kerülgette egymást a jégbordás úton, ugyanis csak egy nyomvonal volt.

A házfelé menve egy egerészölyvet láttam a kapunkkal szembeni fán ücsörögni. Közelebb érve elrepült.

Az etetőkben alig volt már napraforgó. Az etető edények tisztításának hangjára megjelentek a széncinegék. Utánuk nem sokkal a csuszkák is feltűntek. Amikorra az etetőket feltöltöttem, az almákat, zsírt, diókat kiraktam, már egész szép forgalom volt. Sajnos a napraforgó a hordó aljában nagyon megfogyott, de hát itt lesz már március!

Beálltam az alsó helyiségbe és onnan néztem őket. Egyszercsak megjöttek a tengelicek és hatalmas ricsajt csaptak. Most tűnt fel nekem,mennyire békétlenek egymással. Egy példány bele állt az alsó tányér közepébe és szárnyrezegtetve mondta a csúnya dolgokat a többinek. Néha kisebb légi harc is kialakult.

A tengeliceket azután követték a fenyőpintyek, zöldikék, néhány mezei veréb is. A meglepetés kicsit később jött: megjelentek az etetőn a megyvágók is. Nagyon szépek voltak.

Hatalmas volt a nyüzsi. Néha a madarak riasztottak. A fele csapat elrepült a másik fele szinte megdermedt és lelapult. Egy-két perc múlva ettek tovább, a többi lassan visszaszállingózott.

Egyszercsak erős riasztást hallottam. Minden madár elrepült. Sokáig semmi nem mozdult. Elraktam a fényképezőgépem és megnéztem, hogy mennyi időm van vonatindulásig. Furcsa zajra lettem figyelmes. Óvatosan kinéztem az ajtónyíláson és egy "kelempájsz madarat", azaz mókust láttam. Látványos mozdulatokkal felment a beülő ágra. Kecsesen átugrott a tálcára, majd fenékre ült és elkezdte habzsolni a napraforgót és a dió törmeléket. Egyszer csak észrevett. Átugrott a lépcsőre és szem magosságomban a lépcső széléhez ugrott. Szabályszerűen bele bámult az arcomba. Nagyon nem tetszettem neki. A farkát tekergette, izgatottan beszélt magában, fintorgott, szimatolt. Nem tudott hová tenni.Mozdulatlanul álltam végig. A madarak közben mögötte elkezdték hordani a napraforgót. Ezt nem türhette. Visszaugrott a tálcára és evett. Majd csak nem mentem ki a fejéből. Ismét átugrott a lépcsőre és rám bámult. Majd szinte vállvonogatva visszament az etetőtálcára kajálni.

A csuda vigyen el! Csak lefotózlak.- gondoltam. Óvatosan a táskámba nyúltam a gépért,de a diós nylonzacskó elkezdett zörögni. A mókus a lépcsőre ugrott, benézett, majd a korlátra felkapaszkodva, átugrott a kis tölgy fára. Elment.

Ő elment, de a madarak visszajöttek. Sajnos a vonat nem vár. Ez tapasztalatból tudom. Elindultam vissza. A vonaton megint számolgathattam az egerészölyveket. Most is 6-ot számoltam.

Üdv:

Endre