Elhatároztam, hogy a nyaralásom alatt megfigyeltekről naplót vezetek.Hátha kedvetek lesz Mártélyhoz.

Már 4 .napja vagyok kint a kégliben és nagyon jól érzem magam. Az erdőben mindig hatalmasat tudok aludni, van valami andalító az erdő zúgásában.

A hét első napjaiban pokoli volt a meleg. Az itatóra jöttek a madarak. Láttam barázdabillegetőt, vörösbegyet, tengeliceket, csicsörkéket, erdei pintyeket, házi rozsdafarkút, örvös galambot, nagy fakopáncsot, kékcinegét, széncinegét, szürke légykapót, csúszkát. A horgászati etetőanyagnak előkészített áztatott búzát, kukoricát egy kis csúszka mindig megdézsmálja. Nagyon közel jön be.

A lessátrat is felállítottam az iatató mellett, de épp akkor jöttek a nagyobb esők. Az itató forgalma megcsappant, a sátor víztől csöpögött. Talán holnap délelőtt már beülhetek. A sátrat úgy állítottam fel, hogy a reggelinap fénye hátba,hátul-oldalt érje az itatót. Remélem sikerül.

 Egyik este a teraszon néztem a kis kerti tóban, hogy Döncike (visszavadítandó mocsári teknősöm) mit működik. E közben egy mókus jött le az egyik fáról és a fa alatti avarban elkezdte összevadászni a tavasszal szétdobált, tölgy makkokat. Amikor végzett a kis fa egyik ágára felmászott és elnyújtózott. Sajnáltam, hogy szürkült már, így videót nem tudtam csinálni.

Ma a kisebbik kerti tóban ésszre vettem egy kikandikáló hüllő fejet. Nézd már, mondtam magamba, mekkorát nőtt Döncike. Amikor jobban megnéztem, ésszre vettem, hogy ez bizony nem a kedves, csinatalanság, hanem valami más. A kis tó szélén volt a válasz: egy kb. 60 cm-es kígyóbőr. A vendégem egy vízi sikó volt, aki a kis tóban hűsítette szép, új bőrét és pihente ki a vedlés fáradalmait.

A holtágon is láttam madarakat. Az egyik délután, rendszeres napi úszásom során, a csónakba visszakapaszkodva láttam, hogy a szürke gémek és az üstökös gémek milyen szépen beültek a halászó helyeikre. Éppen hátba kaptam a fényt. Szép fotókat lehetett volna készíteni. A sirályok és kacsák (tőkés récék) rá sem hederítenek az emberre. A csónakkikötőben alig akartak odább menni, amikor a csónakomat a helyére kellett volna kötnöm. A kis jégmadár majdnem a horgász sapkámat verte le, amikor egy reggeli horgászat során a partszéli bokrokban horgásztam.

Apropó, horgászat. Nagy nehezen összeállítottam a csukázó, pontyozó, keszegező felszereléseimet. A terv a következő: a horgászat első részében megfogom a csalihalnak valót, min. 5 db keszeget. Utánna keszegezőt összeszerelni, egy bot csukára, egy bot pontyra. Az etető anyag keszegeknek és pontyoknak áztatott búza és kukorica. Az eddigi zsákmány felejthető. Néhány kiló kis keszeg, főleg karikakeszeg, dévér, búzakeszegek, és el ne felejtsem a törpeharcsákat sem. A halőr mesélte, hogy mai napon 11 pontyot látott fogni. Java részt a régi úttörő tábornál, másik részt a Gyémánt foknál fogtak. A Gyémánt foknál én is többször láttam pontyugrást, de mivel emez helyet rendszeresen etettük Édesapámmal, szerintem itt is be kell jönni-e. Hacsak rá nem ülnek a nyakamra, mint ma is egy szaki. Ma egy harcsa is volt a helyemen. A szaki vette észre, hogy amikor már pakoltam, egy kb. méter szélességű sávban hatalmas pörsenés keletkezett és ment befele a meder fele. Lehet, hogy a karó kihúzása közbenhozzá értem? Na mindegy. Harcsára nem megyek.

Remélem holnap már fényképeket is feltudok rakni madarakról,halakról.

Üdv mindenkinek:

Endre