Szervusztok!

Ma elvégeztem az MMM felmérést. Igaz nem szabályosan, mert nem mentem be minden felmérési ponthoz. Így, valószínűleg még egyszer kimegyek, hogy helyes képet kapjak.

A módszer az volt,hogy olyan helyeket választottam, ahonnan minél több előírt megfigyelési pontra rálátok.

Az MMM hozzávalók:

diktafon, térkép, spektív, távcső, madárhatározó,jó meleg ruha.

A csatolt térképen feltüntettem, hogy mit láttam.Kattintsatok a képre, így ti is látjátok majd!

Az elindulással már nehézségem volt. Későn ébredtem, így késve tudtam elindulni. A Nagy András János utcán bicajoztam ki, majd ráfordultam a bodzási útra . A letaposott hó olyan csúszós volt helyenként, hogy le kellett szálljak a bicajról. A felmérést úgy terveztem meg, hogy azok a pontok ahol földesút van, hamarabb kerüljenek sorra, mert így még azok fagyos állapotban voltak és nem kellett sarat dagasztanom.

Először felmentem a Tisza gátra,és jobbra elmentem a kanyarig. Itt 4 előírt megfigyelési pontra is ráláthattam. A spektívet telepítettem, majd a kis távcsővel balról jobbra átnéztem a területet. Ahol valami gyanúsat láttam, arra ránéztem a spektívvel is.

Amit először észrevettem, hogy nagyon sok őz van a mezőn. Gondolom az árvíz miatt húzodtak ki. Az idő napos volt, de a szél ereje megkönnyeztetett amikor belenéztem a spektívbe. Később észrevettem egy ölyvet a földön ülve. Odébb egy ritka látványra lettem figyelmes. Egy dögön (nyúl, vagy őz?) egy egerészölyv és két varjú veszekedett. Alaposan megnéztem őket és azt vettem észre, hogy a varjak biztos nem dolmányosak. A vetési varjakra jellemző szürke csőr és folt sem látszott. Az egyik varjúféle az egerészölyvet szabályosan elverte a dögtől. Ekkor elbizonytalanodtam, hogy nem e hollókat látok. A hollókra jellemző vastag,erős csőr ebből a távolságból nem volt egyértelmű. A röpkép alapján nem tudtam határozni, mert a földön voltak. Valószínű vetési varjú fiataljai voltak, de annak meg a nagyságúk mond ellent, mert mintha azonos méretűek lettek volna az ölyvvel. Na,nem tudom.

Láttam később sok mindent, de a következő emlékeztesebb dolog az volt, amikor a gatyás ölyvet láttam. Annyira jól látszott ( hátfény, viszonylag kis távolság, spektíven keresztüli vizsgálat) az összes határozó bélyeg, hogy sajnáltam nem tudom megörökíteni. A szél miatt folyamatosan egyensúlyozott az ágon, így a faroktollak fehérsége, a széles sötét végszalag, valamint a csüdet elfedő világos tollazat nagyon jól látszott.

A téli nap ereje és a szél alaposan kicserezte a bőröm és nagyon elfáradtam mikorra hazaértem. De mégis megérte!

Endre