Szervusztok!

"Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra ..." tartja a közmondás.

Sajnos én bennem van egy jó adag Pató Pál úr ( az esetleges pontatlan idézéssel fűszerezve, de lusta vagyok utána nézni) :

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

...

De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”

Hát itt az eredmény...

Több napi restanciában vagyok. Sajnos mindig van fontosabb dolog, mint a blogírás. Szilágyiné Mónika is biztos tudna erről mesélni.

Amíg ezeket írom, a fülemen van  a The very best of ENYA.

Nem vagyok egy zenebarát, rajongó típus meg pláne nem, de .... de...

Ez az Enya a kivétel. Szerelmes vagyok a hangjába és a zenéjébe. Nagyon megragad és utána szárnyal veled.

 Na, de most már madarászunk is, vagy mi a pikula!!!

1. Először is Ernáékkal kísérletet tettünk erdei fülesbagoly gyűrűzésre. (A dátum feledésbe merült). Hármasban (Bálint Gabi, Erna és én senkiségem) körbenéztük a városban: hol vannak a füllentyük?

A temetkezési vállalkozásnál, a Nyizsnyai G. utcán, az ügyvédi irodáknál, a Délalföldi Galéria előtti fán, illetve a Kossuth téren a templom előtti fákon  találtunk baglyokat és alattuk köpeteket.

Az akció az Ügyvédi Irodáknál zajlott le. Katonás tervezés és végrehajtás keretében.

 A gyűrűző csapat már nagyobb volt a felderítő csapatnál: Erna, Edina, Anita és húga a kicsikkel, Bálint Gabi, Milán, és én kicsipontocskám. (Remélem nem felejtettem el senkit!)

 Álltak a hálók, szólt az egérsírás. Vártunk. Sötétedett. Kirepült egy bagoly. Csinált egy kört és felült tollászkodni az előttünk levő fára. Kirepült még egy. Majd még egy és még egy. Vártunk... és vártunk. Végül meguntuk a dolgot és Erna döntött: beszedjük a hálókat. Én csörtettem elől. Ekkor repült ki az ötödik bagoly.

Minden jó, ha vége jó. A kubikban később sikerült a bagolyfogás!

2. Második restancia:

Valamelyik héten, a csuda tudja már melyiken, rendszeresen kijártam bicajozni. Tavaszt éreztem.

 A vetés szépen zöldelt és mindenütt egerészölyvek voltak. A fészkek GPS-en való bejelölését is csinálgattam.

 A határban rengeteg őz volt, de fácán aztán minden mennyiségben!

 Az összes fácán fotót nem rakom fel, mert már én is unom.

Mókus is volt, de fotózásakor előjött a nagytelés fotózás feloldhatatlan problémája. A képtárgya túl közel volt, az optika gyújtótávolságához képest.

 Így lett egy rontott mókusos képem.

Arra még emlékszem, hogy csigalassúsággal tekertem a bicajt. Lassan cserkeltem.

Így vettem észre valami érdekeset.

 Alaposabban ránézve:

 A magtár tetején a cserepeket megbontotta valami és az élelmes kis kuvikok egyből elfoglalták a ragyogó szállást. Hihetetlen óvatosak voltak. Azonnal beugrottak az épületbe, ha közelebb mentem hozzájuk.

Később a Bodzási úton egy hatalmas raj madárra figyeltem fel. Először seregélyekre tippeltem, de nem azok voltak.

 A kenetlen ajtó szerű, csikorgó hangjuk azonnal leleplezte a sordélyokat. Érdekes volt, hogy a fűben szedegettek egy helyről valamit, hirtelen a csapat felreppent. Csinált néhány kört, majd ugyanoda leszállt.

Később igazi seregélyeket is láttam. A többi látnivalóra nem emlékszem, pedig motoszkál bennem, hogy volt még más érdekesség is. Hiába na, öregszem.

3. Restancia utolsó:

Valamikor kimentünk Kardoskútra (Anita, Laci és én csekélységem).

 Rengeteg mindent láttunk, de bennem a sok egerészölyv, szarkák, libák, bíbicek, cigánycsuk, parlagi sasok maradtak meg.

A szervezésbe egyébként elég sikertelen módon én is belefolytam. Lelkes Pista bácsit is vittük volna, de én mondtam neki, hogy először beszéljen Lacival is. Attól féltem, hogy nem fér be, mert a barátját, a bőrgyógyászt és családját is hozta volna.

Később kiderült, hogy simán befértek volna, mert sem Dórika, sem Erna, sem Ádám, sem Peti nem jött ki.

Különben rettentően párás, ködös volt az idő. A nagy távolságokba fotózás reménytelen volt. Úgy dolgozott az autófokusz, hogy rossz volt hallani és a szaftot is leszívta a fényképezőgép akkukból.

 Ez parlagi sas akarna lenni.

 Ez meg gatyás ölyv.

Vajon a libás képet hova a csudába menthettem le? Nem találom. Lehet jobb is.

Pista bácsiék különben végül is külön kocsival kimentek, de éppen kerültük egymást, nem találkoztunk.

Hát ennyi.

Restancia kitakarítva.

Üdv:

Endre