Szervusztok!

Ma (2011.11.01) délután kimentem egy egészségügyi sétára az erdőbe. Sajnos már 2 hete benne voltam az influenzába és nagyon legyöngültem.

Csak távcsövet és határozót vittem, meg a sétabotomat.

Az őszi erdő gyönyörű. A villozó napfény, a lombok színe, a lehullott és puha avar mind-mind ízesíti az élményt.

Az Ipolyi u. felől mentem be. Még az erdő előtt megálltam, mert a fejem fölött egy karvaly vitorlázott el nagy nyugalommal. Az erdőben szép nyugodtan mentem, sűrűn megállva, lassan cserkésztem. Az első "zsákmány" egy nagy fakopáncs volt. Hosszan figyeltem ahogy keresgélt a fák törzsén. Tovább menve gyerekzsivajt halottam. Előttem léptek ki az erdőből, utána a szülők (gondolom) sok kicsi kutyával. Az erdő hangos volt a kutyaugatástól és a kiabálástól. A hangulatom azonnal darabokra tört. Lementem balra egy ösvényen, hogy a csendesebb erdő részbe jussak. Megállva ismét a karvaly vitorlázott el felettem, sőt egy távolabb levő fára fel is galyazott. Mire a távcsővet felemeltem, a mozgástól elrepült. Az erdő felett repülő darvak hangját halottam. Tovább menve gondoltam, hogy szétnézek a csatornaparton. Hát azt nézhettem. több ember csoportot láttam és kutyákat. Gondoltam magamban, hogy itt aztán nem sok őz van az erdőben. Visszafordultam, hisz ennyi zavarás után semmit nem láttam volna a területen. Már mögöttem is voltak sétálók. Na, mondtam magamban, ennyi erővel egy budapesti korzón is sétálhatnék. Itt több az ember, mint a vad. Még 2 csapat emberkével találkoztam. Megálltam és hallgatóztam, hogy az emberi hangokat merről hallom. Aztán elindultam arra, amerről egyáltalán nem hallottam ember hangot.

Itt végre visszajött az az elveszett hangulat, amikor az ember úgy érezheti, hogy csak ketten vagyunk, a Természet meg én. Ezen a részen kékcinegéket, széncinegéket, nagy fakopáncsokat, szajkókat is láttam és hallottam. Próbáltam hátfénybe kerülni, hogy a madarakra eső napfény a színeket minél jobban kihozza.

Egyszer mintha egy varjú repült volna át a nyíladékon. A távcsővel elkaptam, de a sűrű ágak takarták a madarat. Türelmesen és mozdulatlanul álldogáltam, amikor egyre közelebb jött és kikerült az ágak közül. Nem varjú volt, hanem fekete harkály. Méghozzá fiú harkály volt, mert a sapkája teljesen piros volt. A lány fekete harkályoknál csak a tarkón van egy kis piros csík. Ezt a madarat ilyen közelről és ilyen hosszú ideig még nem tudtam megfigyelni. Nagy élmny volt.

Visszafordultam a város felé, egy másik ösvényen, amikor mozgást láttam a lombok között. Hosszas távcsővezés után végre megláttam a szajkókat, amint egymást kergették. Legalább tíz perc volt, míg az egyiket teljesen takarás nélkül tudtam megfigyelni.

Tovább menve még 3 fekete harkályt is láttam.

Igen kellemes séta volt, annak ellenére, hogy nagyon sokan voltak az erdőben.

Üdv:

Endre