Szervusztok!

Az újságban olvastam, hogy elkészült a székkutasi bicikliút, teljes hosszában. Akár Orosházáig is el lehet tekerni. A hosszas punnyadás ellen, arra gondoltam, hogy egy nagyobb bicajtúrát csinálok.

Soha, soha, soha többé, télen nem megyek nagyobb bicajozásra!!!!!!!

Elkerülte a figyelmemet, hogy az amúgy nagyon kényelmes, munkavédelmi cipőben, a biztonság érdekében, az orr és a talp részen fémbetét van. Ez szinte szívja magába a hideget!!
Kicsi híja volt, hogy nem fagyott le a lábam! Alaposan fel voltam öltözve, de a talpam, mintha jeges vízben lett volna. Természetesen a túra közepe táján kezdett átnedvesedni a zokni és innentől rémálom volt a dolog.

Székkutasig szinte repültem a bicajjal. Amikor azonban visszafordultam, rájöttem, hogy folyamatos szembe légáramlás van és az út Vásárhely felé enyhén, de folyamatosan emelkedik. Vásárhelyre visszaérve már nem sok erő volt a lábamban és meggyőződésem, hogy a 2 nap múlva bekövetkező bokaficam is ennek a túrának a hatására alapozódott meg.

Menjünk azonban sorba!

Az idő verőfényes és csodaszép, de hideg volt. A földutak kemények és fagyottak, a betonút száraz, fagyott. Az út oda-vissza 46 km volt. Ezt 5 óra alatt tettem meg. Sok helyen megálltam nézelődni és fotózni. Így az átlag sebesség 9 km/ órára jött ki.

Az útvonalat a képen látjátok (a képekre jobb egér gombbal kattintva és a KÉP MEGJELENÍTÉSÉT választva, kinagyítva nézhetitek):




Először a víztoronyhoz menetem, hátha látom a vándorsólymot. Helyette balkáni gerlék, házi verebek és egy fakopáncs volt a terítéken.



Utána a téglagyári kubikoknak vettem az irányt. Odamenet széncinegéket láttam. Érdekesség volt, hogy egy vöröses színű kismalac is csatangolt a földúton. Vajon hogyan kerülhetett oda? A tavakon barát- és tőkés récék, szárcsák voltak. Hat bütykös hattyú is kiúszott alólam, a partoldalból. Három felnőtt és három fiatal volt. A kivezető úton egy egerészölyvet és néhány vetésit láttam.





A székutasi bicikli úton fakopáncsokat, tengeliceket, vetési varjúkat láttam és egy gyönyörű kékes rétihéja hímet is. Az ATEV tavára is rápillantottam, ahol sok tőkés ruca hangoskodott. Innen Kútvölgy felé haladva, tengeliceket, egerészölyveket, búbos pacsirtákat láttam. Kútvölgyi leágazás előtt, egy nagyobb területen nagyon sok T-fa volt kirakva. A területen sok egerészölyvet, szürke gémet és nagy kócsagot láttam. Nagyon közelre bevártak.











A kútvölgyi leágazás után hatalmas galambraj volt egy tarlón, az égen pedig egymás után krúgatva, húztak el a darucsapatok.
A bicikli út egy hídján átmenve őzeket láttam jobbra, majd hirtelen egy sólymot pillantottam meg. Én vándorsólyomnak néztem.



Innen, egészen a kardoskúti leágazásig megint tengelic csapatok, egerészölyvek, fakopáncsok, darvak adták a látnivaló zömét. Ez után azonban, a tanyák felé, hatalmas vetési varjúkból és csókákból álló madártömeget láttam.



Már Székkutas alatt voltam, amikor egy verekedő fácánkakas párt láttam. Később kiderült, hogy egy egerészölyv is nagy érdeklődéssel figyelte a dolgot. Egyre közelebb mentem, de végül a fák közé húzódott a két gladiátor. Filmet is csináltam róluk, de a kézremegésem miatt használhatatlan lett.











Székkutastól visszafelé már nem álltam meg madarászni. Csak akkor, amikor a talpamat veregettem a talajhoz, hogy a vérkeringést beindítsam. Ez vagy 6-7 alkalommal fordult elő. A meleg tea és a meleg fürdő megváltás volt számomra.

Üdv:
Endre