Szervusztok!

A tavaszi zsongásban kissé elmaradtam a honlap írásával, de igyekszem pótolni a lemaradást.

Szombaton a szép idő arra csábított, hogy körbenézzek a határban. Most a szentesi út melletti földeket szerettem volna megnézni, mert igen ritkán járok erre biciklivel és érdekelt, hogy nem-e lemaradok valami érdekességről.

Elmentem először a víztoronyhoz, hogy megnézem a vándorsólymot. Tudtam, hogy nagy valószínűséggel már nem lesz ott. Így is lett.

Eltekertem utána a volt Alucon telephelyhez, hogy a gólyafészket megnézem, megjöttek-e a gólyák. ( A gólyák megérkeztek már a mártélyi bolt kéményén levő fészekhez.) Sajnos az Aluconnál még nem volt mozgás.

Elindultam hát kifele a városból. Előttem bicajozott egy formás, fiatal kis csajszi, így nem unatkoztam. Leesett a lánca, később kezet mosott a kútnál, tiszta víz lett. A kis dilis. :-).

Bicajoztam tovább, igen erős hátszélben. Remek volt a tekerés. Jó fények voltak. Láttam az út mellett erdei pintyeket, mezei verbeket, balkáni gerléket, szürke gémet, egerészölyvet, bíbicet és fácánt. Természetesen nagyon sok őz is volt.

A fészkeket is figyeltem, mert ősszel fészek felmérést szeretnék csinálni.



Belvízes terület volt sok felé.

Egészen Barattyosig letekertem, de elfogyott a bicikliút alólam. Mivel több útmenti síremlék is volt, úgy döntöttem, hogy visszafordulok és nem növelem a számukat a saját elgázoltatásommal. Némelyik ember úgy vezet, mintha valami fontos dolga lenne. Néha azonban egy-egy útmenti fa felülírja a fontossági sorrendet.

Éppen szürkületre értem haza, \"kellemesen\" elfáradva. Visszafelé ugyanis kemény volt a szembe szél.

A túra távolsága: 20,1 km, időtartama: 1 óra 55 perc.

Üdv:
Endre