Szervusztok!

Ma a kötelező körök (téli-nyári gumicsere, szőlőkapálás, csónakkocsi festése, stb.) után,  a csodálatosan kellemes idő csalogató hatására, kimentem a Bodzási úton madarászni.

A társam ma Lelkes Pista bácsi volt. Úgy döntöttünk, hogy a Kása-erdő mellett, a bicikli úton megyünk. A Nagy András János utca felől ránéztünk a fekete gólya fészekre is. Tehettük, mert a fák levelei nem takarták. Mozgás nem volt rajta.

Tovább mentünk Kishomokon át a Bodzási útra. A fasorban végig néztük és memorizáltuk az egerészölyv fészkek helyzetét.

Javasoltam Pista bátyámnak, hogy nézzünk rá a Palé sertéstelep mögötti tavacskákra. Itt bütykös hattyúkat, nagy kócsagot, szürke gémet, tőkés récéket és néhány kis kárókatonát láttunk.

Kifelé jövet javasoltam, hogy nézzünk rá távcsővel a magtár tetejére, hátha kint vannak a kuvikok. Kint voltak. Előkészültünk a fotózásra, de az "akciót"  másképpen képzeltük el.

Én azt javasoltam (tapasztalataim alapján), hogy simán bicajozzunk el mellettük, majd távolabb visszafordulva, a napfényt hátba kapva a kisebb fasornál álljunk le és így fotózzunk.

Pista bátyám inkább azt javasolta, hogy gyalog tolva a bicajokat, cserkészük be őket szemből.

Így tettünk, de a kuvikok nem vártak be. Eltűntek az épület belsejében. Pista bátyám félig körbejárta a magtárat és későbbi terveket (lessátras beülést) szövögetett.

Tovább mentünk az MMM felmérési területem széléig. Itt sok őzet láttunk. Én körbetávcsövezve egy érdekesen replülő "varjút" nézegettem, majd amikor félig fordult egyet belém villant, hogy ez nyilván holló. A madár lassan beereszkedett a derékig érő száraz fűbe. Később egy közeli fára ült fel, majd elrepült.

Kezdett hűlni a levegő, a nap gyorsan ereszkedett lefelé. Mi hazafelé vettük az irányt.

Közben Ádám hívott, hogy pénteken délelőtt sasszinkronra megy, szombaton meg Büdösszékre tervez kiruccanást. Sajnos nekem a péntek délelőtt nem volt jó, így maradt a szombati buli. Persze a mobilom beszélgetés közben megint lemerült. (Lehet, hogy újat kellene venni?)

A vasút előtti szakaszon, egy egerészölyv ült le a zöld vetésbe,  az út baloldalán.

A vasúti átjáróban a nem rég történt vasúti baleset nyomait fürkésztük, de a krétarajzokon kívül mást nem láttunk.

Ekkor Pista bátyámat hívták telefonon, változatosság képpen. Máriási erdészről készítettek filmet és erről beszélgettek az egyik készítővel.

Később ránéztünk a Dél-alföldi lovasudvar előtti nádasra. Pista bácsi inkább a lovasudvarban történteket figyelte. Én a nádban nem láttam semmit.

A nyugdíjas lakóparknál váltunk el egymástól.

Kellemes kis madarászat volt.

Üdv:

Endre