Szervusztok!

Egy emlékképet rakok ki a szilveszteri Kardoskút-túrából.

Ez volt télen. Most azonban már itt a tavasz.

Ez az időpont a legalkalmasabb a természetfotózásra, főleg annak cserkelő változatára. A fák még nem lombosodtak be. A fény alacsony napállásból jön és egészen az erdő talajáig hatol.

Az élet már egyre jobban megindul az erdőben. A madarak kezdik a tavaszi énekek gyakorlását, a fák elkezdik rügyeiket bontogatni.

Rengeteg az őz az erdőben. Egész rudlikat láttam bent.

Ez a hangvadászat ideje is! Fel a telemikrofonokat és a parabolákat, a hangrögzítőkkel és hajrá!

 Három napon át, keresztül-kasul bejártam az erdőt, kimentem a nádashoz is.
Itt egerészölyvek párosodtak a nádas melletti nagy fákon.

Láttam cinegéket, megyvágókat, süvöltőket, őszapókat, karvalyt, egerészölyveket, ökörszemet, zöldikéket, tengeliceket, énekes és fekete rigókat, fakopáncsokat és fekete harkályokat. Hallottam szajkókat is. Bíbicek és sirályok is elrepültek az erdő felett.

Még darvakat is hallottam. A csatorna mellett láttam erdei pintyeket. A csatorna vízében a brekik ugráltak nagy fejeseket a kifolyócsövek betonkeretéről.

A kivágott fák szétteső rönkjén nőnek a farontó gombák és hangyák szorgoskodnak a farönk járataiban.

Vadnyomokat is kerestem, de leginkább őz- és kutyanyomokba botlottam. Az őzek elfekvésének a helyét is meg lehet találni, ahol elkaparják a faleveleket.

Sajnos a szépséges tavasz sem tudja eltakarni az emberi silányságot.
Szemét mindenütt. Lesz mit szedni a VTE programon belül, ha egyáltalán odajutunk.

 A lovasok egyszerűen nem gondolnak arra, hogy az erdei felázott utakra nem kellene lóval rámenni, mert irgalmatlanul összevágják.
A gyalogos cserkelő meg törje ki a bokáját és kerülgesse a sárdagasztott utat.
Több helyen láttam, hogy a ló megcsúszott a sárban. Bár esne le a lovasa, hogy találkozzon a valósággal, a sáros anyafölddel! A lovakat szeretem, de némelyiknek a gazdája ...!

Traktornyomok is szabdalják az erdő alját. Nem értem, hogy a felázott talajon miért kell beerőlködni az erdő közepébe, hogy leszórják a faleveleket?
És a heverő ágtenger! Nagyon kell figyelni, hogy ne lépjünk recsegő-ropogó ágakra. Hol vannak már a szépen karbantartott cserkelő és túrautak? Sehol!

A szép szürke nyarak és erdei fenyők utolsó mohikánja nyújtják a kék ég felé megtépázott koronájukat. A hóterhelte, görbe fácskák pedig tovább csúfítják az erdőt.

Milyen erdőgazdálkodás ez? Az összegyűjtött ágakból egy fél falu tüzelőjét ki lehetne adni, de inkább az egészséges, gyönyörű fákat vágják ki.

Ezek ellenére azonban mégis valami csodás hangulatot kap az ember, ha kint sétál. Csak 15-16 óra körül botlasz bele másokba, addig olyan mintha csak ketten lennétek, Te és a Természet.

A fények játéka, a madarak éneke még az én borúlátó gondolataimat is elűzte. Egy két órás séta kellemes fáradtság érzést ad.

Nézzetek körül ti is!

Üdv:
Endre