Szervusztok!

Gyengébbeknek:

A kaleidoszkóp (görög; a kalosz, az eidosz és a -szkóp összetétele: „szép formákat néző”) egy optikai játék. Néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható, innen az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja.

Szegény Nyári nagytatától kaptam egyszer egy ilyen kaleidoszkópot és valóban lenyűgöző volt, még egyszerűségében is. Mindig szeretettel és tisztelettel emlékezem arra, akitől kaptam. Ezen kaleidoszkópnál azonban mindig sokkal jobban vonzott a természet által létrehozott "optikai játék", a tavaszi  természet varázsa.

A blogírás kínjai különösen tavasszal jelentkeznek, amikor a természet hívó szava a legerősebb. Még nehezebb akkor, amikor az ember egészségileg sem áll a csúcson, sőt a közérzetét inkább "ramatyként" jellemezhetné.

Az alábbiakban próbálom a mulasztásokat pótolni, de ez már nem olyan, mint amikor az ember a friss élményekkel ül le a billentyűzet elé. Olyan ez, mint a keményre szikkadt, hideg kifli és a friss, meleg péktermék közötti különbség. Más az íze. Óhatatlan, hogy valami mindig kimaradjon.

Lássuk hát!

I. 2014.03.20 Első túra

Az útvonal a Kása erdő melletti csatornánál kezdődött, ahol mindig ránézek a vízcsíkra, hátha látok valamit. Most nem volt semmi.

 

 

 Utána a Dél-alföldi Lovasudvar előtti nádashoz mentem ki. Hátha rétihéjákat fogok látni, de semmi nem mozdult.

 

 

 

A dolognak kezdett egészségügyi mozgás jellege lenni, mert - emlékezetem szerint - a földutak sárosak voltak, így a paléi tavakra sem tudtam bemenni.

 

 

 

A sordélyok mindenfelől szóltak és a táj nagyon üde zöld volt. Már a volt tanyasi iskola után jártam, amikor lementem az MMM területem kezdetéhez. Már nem emlékszem mit láttam, de a fénykép tanulsága szerint egy őznyomot is rögzítettem.

 

 

 

Később a gólyafészekre is ránéztem a betonút mellett, de verebeken kívül nem láttam semmit. A keresztcsatornához érve, egy fán, ragadozó madarat láttam. Emlékszem rá, hogy úgy döntöttem "települők". A bokrok takarásában a bicajt vállra vettem és legyalogoltam a csatorna partjára. Egy mozdulat: szék le, második: háromlábú állvány le,  harmadik: szupertele fotómasina a háromlábra rögzítve, negyedik: szögkereső csatlakoztatva, ötödik: kioldózsinór bedugva.

A ragadozó madár egy hím rétihéja volt. Emlékszem, hogy egy fácska csúcsán egyensúlyozott és körbe tekintgetett. Egy bíbic is átrepült a keresőmön. Sajnos az elkészült fotókat véletlenül letöröltem később, így csak a képzeletetekre hagyatkozhattok.

Visszafelé jó tempót mentem, így az egészségügyi testedzés is megvolt.

 

 

 

II. 2014.03.30 Kardoskút, Laci, Anita

 

 

 

Kosztolányi Laci vetette fel, hogy menjünk ki Kardoskútra. Úgy volt Ádámék is jönnek, de később mégsem értek rá. Jött viszont helyettük Mónus Anita.

Kifelé autóztunk, amikor felmerült, hogy benézhetnénk a homokbányákba is. A Maczelka-félében semmi mozgást nem találtunk. Később a gyurgyalagos költőtelepen, amit még tavaly, a Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület aktivistái nyestek ki, némi italozás közepette, körbenéztünk. Sajnos a növényzet előtte nagyon felnőtt. Ki kellene menni, lecsapkodni a susnyót!

Ránéztünk a kék vércse telepre is távolabbról. Csókák, dolmányosok, vörös vércsék körözgettek mindenfelé. Sőt emlékezetem szerint szarkát is láttunk.

 

 

 

A megye határhoz érve, felmentünk a magas lesre. Darvakat hallottunk és láttunk. A meder és a terület egészen száraz volt. Egy házaspár (?) is feljött hozzánk és nézelődtek, beszélgettek.

 

 

 

Egy darabig kocsival mentünk a másik les felé, de később kiszálltunk és sétáltunk egyet. Előtte egy dolmányos varjút "lőttem" a fényképezőgéppel.

 

 

 

Séta közben a tocsogósabb részeket is találtunk, ahol piroslábú cankókat láttunk, sok volt a bíbic is. Később pólingókat láttunk és hallottunk. Egy kis ökörszem előzgetett minket séta közben, de később megunva minket, visszafelé vette az irányt. Később látunk libákat és récéket is. Anita egy levelibékát vette észre a nádon és rgaszkodott hozzá, hogy lefotózzam. Ezzel alaposan feladta a leckét, mert a nagy teleoptika (820 mm) közelpontja is távolabb volt, mint a kép tárgya. Nem is sikerült a fotó.

 

 

 

Az alacsony "magaslesnél" egy ragadozót vettem észre, de a kicsi spektív nem tudott megfelelő képet adni, hogy pontosan meg lehessen határozni. Számítottam ugyanis arra, hogy Ádám is jön és hozza a Leica spektívet, így csak a kis "vacakot" hoztam el, ami jóval könnyebb és közelebbi célpontoknál megfelelően dolgozik.

Hát ennyire emlékszem ebből a kirándulásból. Kellemes volt és napfényes, tervszövögetéstől sem mentes.



III. 2014.04.02 Második túra

 

Az útvonal:

 

 

 

Már elindulásnál megragadott a szomszéd asszony virágba borult fája, melyeken méhecskék szorgoskodtak. A levegő tele volt a halk zümmögésükkel.

 

 

 

A Kása erdő melletti csatorna partján is nagy volt a sürgés-forgás. Egy örvös galamb járkált fel és alá teljes tavaszi díszben. Egy fekete rigó és egy zöldike a pocsolyából ittak, majd a fekete rigó az avarban keresgélt élelem után.

 

 

 

A csatorna és a nyugdíjas lakópark közötti kis útszakaszon, egy bogárra figyeltem fel. Győri Zoli már egyszer meghatározta, hogy mi ez, de bizony elfelejtettem. Valami futrinkára gondolok.

 

 

 

 

A bicajozás közben arra gondoltam, hogy ránézek a nádasra. Sajnos egy átrepülő barna rétihéján kívül mást nem láttam. Távcsövezés közben azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem, hogy bemegyek a földutakra.

A nádas melletti földúton madárhang felvételekkel próbálkoztam. A felszerelésem egy iránymikrofon, fejhallgató, átjátszó zsinór, diktafon voltak. Döbbenten tapasztaltam, hogy vagy nincs felvétel, vagy nagyon zörgős. Otthon derült ki, hogy az átjátszó zsinór egyik forrasztása elengedett. Egyik délután meg is csináltam.

A meddő hangfelvételi kísérletek után, a fotózásnál maradtam. A sordélyok megfelelő képtárgynak ígérkeztek.

 

 

 

 

Próbáltam mozgóképfelvételt készíteni egy sordélyról, de nagyon rossz lett. A hang kiváló, de a film része élvezhetetlen. Tapasztalat, hogy nagyobb telével, távolabbi témáról, csak háromlábú állványról lehet jó felvételt csinálni. Máskülönben a film "szédítő" lesz.

A Pap éri útról átváltottam a sokkal egyenesebb kivezető útra. Itt is sordély énekelt a vezetéken.

 

 

 Seregélyek is fel-feltűntek.

 

 

 

 

Később két őzikére is felfigyeltem. Egy barna rétihéja - egészen közel - átrepült felettem, de lefotózni nem tudtam.
Visszanézve az őzekre meglepődtem. Hirtelen megsokasodtak.

 

 

 Már a vasúti átkelő előtt voltam, amikor jobbra egy nagy csapat madárra figyeltem fel.
Sok örvös galamb szedegetett valamit a földről. Néhány más fajta galamb is volt köztük.

 

 

 

A túra alatt nagyon lógott a lába az esőnek, a napot néha sötét felhők takarták a napot. Az idő azonban nagyon kellemes volt. Nagyon hangulatos és élvezetes volt a cserkelés.

A vasúton túl körbenéztem. Minden üde zöld volt. Később, már Laci MMM területének a szélén, egy erdei pintyre figyeltem fel.

Kicsit tovább menve, ismét egy sordély harsogta a tavaszi dalát.

Rajta voltam már, a paléi ülepítőkhöz vezető úton, amikor sárga billegetőket vettem észre. Ment a revírharc nagyon. Mindenfelé mezei pacsirták is énekeltek.

A paléi ülepítőknél a bicajt leraktam és óvatosan bekandikáltam a vízre. Sok szárcsa és tőkés réce volt bent. Bíbicek, kis kárókatonák, nagy kócsag és bütykös hattyú, sőt egy kanalas réce fiú is volt még a vízen. Ahogy kiértem a takarásból, az egész mindenség a belső tavakra húzódott. A kis kormoránok pedig néhány kört is írtak le felettem.

 

Később kifelé menet, a betonút előtt, egy barna rétihéja hímre figyeltem fel. Mellőlem szállt fel, majd néhány kört tett meg, alacsony repüléssel. Később leszállt egy nádcsomóra.

Már a betonúton voltam, amikor ismét elszállt felettem és egy közelebbi helyre kiült.

Fotózás után jó tempóban tekertem haza.




IV. 2014.04.07 Harmadik túra


Ismét neki vágtam a határnak, de más útvonalon. Kb. 17 km-es volt a kör.

 

 
Először kimentem a 47-es melletti homokbányákhoz. Itt megnéztem a tavakat és a gyurgyalagos dombot.

Az első tónál néhány tőkés récét vettem észre. A biciklim majdnem eldőlt, és amikor utánakaptam a kis fényképezőm leesett. Hála a gondviselésnek nem lett baja.

A nagyobb tónak a partfalainál fecskéket vettem észre, valószínű parti fecskék voltak. Hosszadalmasabb vizsgálat során észrevettem 2 db gólyatöcsöt a sekély vízben.

A wakeboard pálya után, egy csér, vagy szerkő repülhetett át felettem. Én inkább csérre gondolok. Könnyed, csapongó röpte, karcsú szárnyai élvezetes megfigyelést adtak. A gólyatöcsök is átrepültek felettem.

A gyurgyalagos dombnál meglepetés várt. A dombot benőtte a fű, de a domb mellett újabb homokbuckák sorakoztak, kiváló fészkelőhelyként a gyurgyókáknak.

Tovább menve egy nagy kócsagot láttam a fűben vadászni.

Lebicajoztam az Ádámmal közös AGT területünk sarkára és dolmányos varjút, barna rétihéját, valamint őzeket láttam.

Itt hívtam fel Ádámot, hogy a területet valamelyik nap be kellene járnunk. A telefonom azonban állandóan lemerül. Visszafordultam és kimentem a 47-es mellé. Átmentem rajta Kopáncsnál. Célom a kopáncsi szikkasztók voltak.

A szikkasztóknál kellemes meglepetés várt. A terület a legjobb parti madaras arcát mutatta. Gólyatöcsök, piroslábú cankók (?), bíbicek, récék mozogtak a gödrökben. Egy mulatságos jelenetnek is tanúja voltam Egy tőkés réce mama a gólyatöcs fészek közelébe tévedhetett és a törékeny kis madár olyan öntudattal, és fenyegetve zavarta el a nála nagyobb récét, hogy az bámulatos volt. A madarak nagyon bizalmasak voltak, ezért a bicajt letámasztottam és a szikkasztó gátjához bemásztam négykézláb. A fotócuccot a takarásból kiemeltem és fotóztam. Gondoltam, hogy ha valaki lát, az megszakad a röhögéstől. Egy fotócuccokkal beborított öreg fószer, indiánosdit játszik.

Szerintem azonban megérte.

Sajnos a szikkasztók előtti fát megcsonkították. Pedig milyen gyönyörű volt régebben!

Tovább mentem a csatornához. Itt a csatornáról egy nagy kócsag szállt fel. Később észrevettem a párját is. A távcsövezés közben két szürke gém és egy vörös gém fejét is észrevettem a magas fűben kikandikálni. A csatornán balról tőkés réce pár volt. Sárga billegetők és mezei pacsirták is énekeltek. A megjavított hangfelvevő cuccal ismét megpróbáltam hangfelvételt készíteni. Sajnos azonban ma a szél tette ezt lehetetlenné.
Próbáltam mezei pacsirta éneket, szürke varjú károgást, szürke gém recsegést, bíbic jajongást felvenni. A bíbicek nászrepülést mutattak be. Szinte erővel suhogtak a szárnyak a mutatványok között. Később jött egy létráskocsi és minden elment. Én is.

Kifele jövet egy hatalmas szemétdombon akadt meg a szemem.

A kis erdőnél jártam, ahol ismét hangfelvétellel próbálkoztam. Több szerencsével. Zöld küllő, fekete rigó, erdei pinty és a magasban repülő gólyatöcs hangjait kaptam le.

Az erdő után mezei nyulak bizalmaskodtak velem.

Kiértem a Bodzási útra és ránéztem a kuvikos házra, de nem láttam őket.

A barna rétihéja azonban majdnem a sapkámra szállt, amikor egy bokor mellett megállva, a pocsolyában fürdő seregélycsapatot figyeltem. Később közvetlenül előttem egy fácán lépkedett ki peckesen a betonútra. Egyre idegesebb lett és a végén már szaladva bújt be a bokrok közé.

Jól megtekertem a bicajt hazafelé, de a nádasnál megint megálltam. Sajnos érdemleges madarat nem láttam.

Hát ennyi.


Üdv:
Endre

 

U.i.:

 

A padlásunkon gerlék fészkelnek.