Szervusztok!

A Természet hirtelen hozta el a Tavaszt. Kizöldültek a mezők és az erdők.

Az erdőkben szinte szemmel látható az élet áramlása. Először a talaj közelében zöldül ki minden, utána a bokrok, majd végül a magas fák.

A hosszú tél után az ember is kivágyik a szabadba, a jó levegőre. A sok tespedés után pedig mozogni szeretne. A legjobb módszer erre a kerékpározás és a séta. Ez a két mozgásforma a Természet megfigyelését is lehetővé teszi.

Előző hétvégén Kardoskútra is tettünk egy kirándulást, Kosztolányi Laci jóvoltából. Judit, Ádám, Győri Zoli is ott volt. Az erős szél sem szegte a kedvünket. Nagyon sok madarat láttunk. A gólytöcsök a beton út melletti vizes tocsogókban pózoltak.
Nem kellett nagy teleobjektív a fényképezésükhöz.

Nagy vizek voltak mindenütt, rengeteg madárral. Godák, pólingok (szélkiálltók), búbos bankák, stb. A végén még új VTE tag beszervezés is kinézett a dologból. Más érdeklődők is voltak. Minden madarásznak ajánlom a tavaszi kardoskúti Fehér tót, mert gazdag élményekkel lehet hazatérni.

Ezen a héten, Ádámmal együtt, megnéztük az MMM felmérési területünket, amely agrártámogatás alá tartozik. A nagy melegben, erős szélben nagy sétát tettünk. Kerékpárral ugyanis, az erősen összevágott földutakon, nem lehetett bemenni.
A terület elég jónak látszik. Változatos az élőhelyek összetétele. Legelők, nádasos, mocsaras területek, erdő foltokkal és művelt földek váltogatják egymást.
Vörös vércsét, szarkákat, dolmányos varjúkat, barna rétihéjákat, egerészölyveket, pityereket, bíbiceket, darvakat is láttunk.  Rengeteg az őz és a nyúl is, fácánok is riogattak minket.Visszafelé már igen hosszúnak éreztük az utat a hőségben. Ezután a túra után lettem többször rosszul. Valószínűleg hőpangás, vagy napszúrás okozta. Ádám is leégett kissé.

A hétközepén ismét kimentünk egy bicajtúrára Ádámmal. Először a Dél-Alföldi Lovasudvarral szembeni nádasban néztük meg a barna rétihéjákat. Gyönyörködhettünk a látványos nászrepülésükben. Ezt követően bementünk a paléi sertés-tenyésztelep mögötti tavakra, szikkasztókra. Az első tavon láttuk a bütykös hattyút és néhány vörös gém is átrepült felettünk. Sajnos a felhozatal elég szegényes volt. Akárcsak a kopáncsi szarvasmarha telep meletti szikkasztókon. Itt azonban legalább piroslábú cankókat láttunk, a bíbiceken kívül. A szikkasztók után kitekertünk a bodzási úton a Tisza gátjáig. Az út mellett kétoldalt sordély seregek énekeltek. A fehér gólya is a fészken ült már. A társbérlő verebek nagy ricsajozással repültek ki és be az ágakból rakott fészek alsóbb szintjeire. Már a töltés közelében voltunk, amikor egy gólya röpképében gyönyörködhettünk. Közelebbről megnézve egy fekete gólya volt.

A töltésen már az árvíz nagyságát is ellenőrizhettük. Lerobogva a töltésről, a volt fúrótorony betonplacca felé vettük az irányt. Az aszfaltréteget és a betont már kezdték feltörni. A kupacok tetején Ádám hantmadár párt fedezett fel.

Később pedig kis liléket hallott. Meg is láttuk őket, mégpedig 2 párt. Az egyik pár éppen nászrepülést mutatott be. Sajnos sem fotóznom, sem filmeznem nem sikerült.
Ennek az oka az ide-oda csapongó, hirtelen irányváltások voltak. Képtelen voltam a keresőben tartani őket. A földön levő kis lilét sikerült becserkésznem, egy kis süppedő cipős, homokfürdős kaland után.

A hőhullámos napot egy gyöngyöző falú, hideg, korsó sör zárta a Beer-lak sörözőben. Én ugyan nem szeretem a szeszt, de ez most jól esett.

Az április 20.-i Kék tó feszten is képviselte magát a VTE. Fekete nyakú vöcsköket, búbos vöcsköket, böjti récét láttunk a tavon. Bővebben itt.

Szinte minden délután kimentem a Kása-erdőbe madarászni. Elég nehezemre esett a melegbe kimenni, de a nap hanyatlásával egyre hűvösebb és hangulatosabb lett az erdő, a csodálatos fényekről nem is beszélve. Az erdőben kora délután elég sok (az én ízlésem szerint sok) emberke kolbászol. Kutyások, babakocsisok, lovasok, párzási állapotban levők, stb. A legélvezetesebb egy karvaly fotózás volt. Őkelme felgalyazott és igen közel bevárt. Úgy láttam, mintha étkezés után lett volna.
Tollait megeresztette és békésen nézelődött.

Az erdő talaját is érdemes figyelni. Rengeteg érdekes bogarat, lepkét, rovart láthatunk és fotózhatunk! (Makrófotósok előre!!)
A legérdekesebb számomra a nünüke volt, de láthatjuk a verőköltő bodobácsok seregét, hangyákat, más (talán vörösnyakú dögbogár fiatalja???) bogarakat, csigákat(éti) is.

Hamár a talajnál tartunk az állatnyomok is sokat mondhatnak. Én például nem tudtam, hogy a Kása erdőbe borz is van.

Pedig a nyoma erről tanúskodik (legalább is annak néztem). Volt kutya- és macskanyom is a rengeteg őznyom mellett.

A süni és a mókus nyomait is meglehet találni.

Sőt! Nem csak a nyomaikat, hanem őket magukat is. Csak cserkelni kell tudni.

A zöldelő, buja erdőalatti növényzet bevonzotta az őzeket és a nyuszkókat is. Mindenütt beléjük botlunk, vagy ők belénk. Nézőpont kérdése.

Az alábbi képeken szereplő nyuszkó, majdnem nekem jött. Később mögötte feltűnt a társa is. Nem igazán zavartatták magukat.

A tavasz a madárhang vadászat ideje is. Engem mindig lenyűgözött a tavaszi madárhang kavalkád. A seregélyek nászrepülése, revírharcaik
és az a hangutánzó képesség, amivel elhitetik, hogy sárgarigó (aranymálinkó) énekel áprilisban. Sőt! Szerintem egyszer fel kellene mérni, hogy hány madárhangot lehet elkülöníteni egy seregély koncertben.

Akár madarász versenyt is lehetne csinálni, hogy egy hangfelvételen hány madárhangot lehet hallani a háttérben. Lehetne Terepmadarász versenyt is szervezni. Szerintem ki lehetne jelölni egy 3 fordulós versenyt. Első forduló a kubikba, második a Kása-erdőben, harmadik az egyik MMM területen lenne.

Bálint Gabi kérdezte tőlem a régi fekete gólya fészket az erdőben. Úgy gondolom ez az, de mozgást nem láttam a közelében. Voltak egerészölyv fészkek is.

Nagyon sok a füzike is. A csilpcsalp füzikét a hangja alapján megismerem, de a fitisz és sisegő füzikét nem. A szajkók nem sokat hangoskodnak, hanem sunyi módon csöndben portyáztak. Gondolom fészekrabláson törték a fejüket.

A régi erdei játszótér közelében a fekete harkály is feltűnt. Láttam nagy fakopáncsokat és egy balkáni fakopáncsot is.

Sok a barátposzáta és az énekes és fekete rigók is daloltak.
Az örvös galambok hangja is több helyről hallatszott.

Elvetődtem a Sirkó Zoli féle Madárpark felé is. Ez maradt belőle:

A keréknyomokban állt a víz és ezekben a tócsákban csak úgy nyüzsgött az ebihal.

A békamamát is láttam egy másik tócsában.

 Ki a szabadba!!!! Fotózzatok, hangvadászatok, töltődjetek a természet energiáival!

Üdv:
Endre