Szervusztok!

Kénytelen voltam a Spektív hírek feltöltésével várni, mert a Network szervert heteken keresztül szervizelték. Sajnos a képfeltöltést nem sikerült nekik teljesen jól, a régieknek megfelelően megcsinálni. Hétvégéken rendszeresen mentem ki Mónus Anitával madarászni, mert igen szép idő volt és a madárvonulás miatt, sok érdekeset reméltem látni.


Február 21.-én a Lúdvári gátőr házig sétáltunk el Anitával és kutyájával, Legoval. Az algyői hídnál állt meg Anita a kocsival és innen sétátunk végig a gáttetőn. Ragyogó idő volt. Sast nem láttunk, csak hallottunk. A vízen tőkés récék voltak. Jobbra, a gát tövében szürke gémet vettünk észre. A fákon sok volt a fenyőrigó. Zöld küllőt is hallottunk. A víz egészen magasan volt, feszítette a gátat!


Néhány egerészölyvet és - emlékezetem szerint - kormoránt is láttunk.

Február 28.-án egy igen jó és emlékezetes madarászatot csináltunk Anitával. Saját kocsival mentem el hozzá és onnan az ő kocsijával mentünk ki Kék tóba. Vittünk távcsövet, spektívet, fényképezőgépet, kis kempingszéket, madárhatározót is.
A Rárósi út nagyon rossz állapotban volt. Lépésben kerülgette Anita a hatalmas kátyúkat, de nem minden esetben lehetett kitérni. Így sűrűn huppantunk egyet-egyet az ülésen.
A felső végéről mentünk be a területre. A sok csapadék és a belvíz miatt, nagy és sekély tó képződött a legelőkön. Tele volt madárral. Anita előző nap 20 sast látott! Most csak egyet láttunk, de az teljesen ránk repült és látványosan keringett felettünk.













Az idő napsütéses, de felhő átvonulásos volt. Igen kemény és hideg szél fújt. Mindketten fáztunk egy kicsit. A tavakon a spektívvel nyílfarkú, csörgő, fütyülő és tőkés récéket láttunk. A víz közelében sok bíbic és seregély is volt. Valamint dolmányos varjúkat is távcsöveztünk. A távolban láttunk nagyobb ragadozó madarakat termikelni (hőlég oszlopban emelkedni), de a nagy távolság miatt nem tudtuk beazonosítani őket.

A sasetető környékén sok csontot találtunk. Valószínű kisebb-nagyobb kérődző jószágokból származtak. A hideg szél miatt kimentünk a kocsihoz. Sajnos a járvány miatt unatkozó, kutyás kirándulókkal is találkoztunk. Tőlünk kérdezgették, hogy merre van a tó. Csodálkozva láttam, hogy városi félcipőben, tornacipőben akartak neki vágni a sétának. Mondtam is nekik, hogy nagy sárban nem igazán lesz ez jó. Anita legszívesebben elzavarta volna őket és mondta nekik, hogy az ott magánterület.

Anita javaslatára kimentünk kocsival a Rárósi út végére. Láttunk mágneshorgászokat is, akik egy régi kútból próbáltak kiszedni valamit.Temérdek nyúl és fácán volt. Láttunk vörös vércséket is. Sajnos több autó is követet minket. Visszafelé egy sérült karvalyt is láttunk. Anita szerette volna megmenteni, de repülni még nem tudunk! Egy réti sast is sikerült megfigyelni, amint leszállt egy belvizes foltra a mezőn.




Remek madarászat volt! Azt sajnáltam kicsit, hogy nem tudtunk közelebb menni a récékhez és így jó képeket csinálni róluk.


Március 7.-én, rendhagyó módon, a SunCityhez mentünk ki Anita autójával. A kocsit a raktárak előtt hagytuk és innen sétáltunk be, Lego kutyával egyetemben, a Batida felé vezető földúton.
Meglepően sok dolmányos varjút és szarkát láttunk. Egy biciklissel és egy lovassal futottunk össze, de amúgy zavartalan volt a terület. Több fácánt is felriasztott Lego, de ragadozó madarat, néhány egerészölyvön kívül nem láttunk. Volt még néhány fenyőrigó és fekete rigó is. Találtunk egy villanyvezetéknek ütközött darut. A maradványai elég szét voltak szórva.

A távolban láttunk egy napelem parkot és az A.S.A. szeméthegyét. Visszasétáltunk a tavakhoz. Ezekre is ránéztünk, de kis kárókatonán és tőkés récéken kívül mást nem vettünk észre.

Az idő napfényes volt, de szeles. Anita nem volt megelégedve a felhozatallal.

Üdv: Endre