Szervusztok!

A hétvégi sólymászatra (Léda sétáltatásra) Lacival együtt beneveztünk. Elkísértük Anitát és Lédát Kék tóba.

Két kocsival mentünk. A Rárosi úton, a terület felső végénél álltunk le a kocsikkal. A kocsiból kiszálláskor egy parlagi sas repült el felettünk!

Az erős szél miatt, azt gondoltuk, hogy nem sok madarat fogunk látni. Tévedtünk.
A parlagi sast 2 dolmányos varjú is kísérte. A területen is több felé láttunk sasokat.
A lovak is kíváncsiak voltak, de ők nem a madarakat, hanem minket akartak közelebbről megnézni. Végül is azonban valami megriasztotta őket, mert elfordultak tőlünk és elmentek.

Léda ma volt először Anita kezén ebben a szezonban. Ehhez képest meglehetősen jól viselkedett. Viszonylag nyugodt volt.

Az erős szélben a sasok is küszködtek.









A sasokon kívül láttunk még vörös vércsét, a távolban néhány darut és sok bíbicet is. Az őszi verőfény nagyon jót tett nekünk és a határtalannak tűnő terület is a szabadság illúziójával töltött el bennünket.
Egy magányos fa alatt is körbenéztünk és táplálkozás nyomokat kerestünk. Anita felhívta a figyelmünket, hogy a fa oldalán egy nagy, természetes odú van. Meg is fogadtuk, hogy legközelebb elhozom az endoszkóp kamerát és megnézzük, hogy mi van benne.
A területen kb. 20 sas mozgott. Főleg parlagi, de volt réti is közöttük.
A velünk szemben levő fasoron is átvergődtük magunkat és a túlsó tisztáson is láttunk sasokat.
Őzek is legelésztek, de láttunkra elinaltak.






Vissza felé mentünk a kocsikhoz és arról folyt a szó, hogy milyen kevés nyuszit láttunk, meg fácánt. Abban a pillanatban ugrott fel mellettünk egy és iramodott el. Később még néhányat felriasztottunk.
Séta közben Anita elmesélte grúziai élményeit Lacinak.
A kocsikhoz érve elbúcsúztunk Anitától, mert Lacinak még esti programja is volt. Anita még maradt.




Nagyon jó kis séta volt! Jövő héten folytatás következik ... Remélem.

Üdv: Endre